Új rovatot indítok, melyben a szabadidőmben készült munkáimat mutatom be.

Elsőként itt egy terítő, amit két hasonló mintájú textilből készítettem foltvarrásos technikával. Korábban varrtam már négyzetekből takarókat, de más mintával ez az első művem. Nem nagy ördöngősség. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is konyít a varráshoz.

Vasárnap délután Mario és Anita voltak olyan kedvesek és áthívtak egy kis házibuli-féleségre. Az apropót az amerikai foci döntő meccse szolgáltatta. Az új kollegák jóvoltából négy-három arányban magyar oldalra billent a részvételi arány szemben Brazíliával.

Meccs előtt a Guitar Hiroval játszottunk. Azt leginkább Szoldzs és Mario élvezhették, nekik ment a legjobban. A meccsből csak az első negyedet néztük meg, de az is majdnem egy órán át tartott, szóval hogy az unalomtól el ne aludjunk, átpártoltunk videojátékokra.

Én legjobban a teniszt élveztem. A játék úgy működött, hogy a kezünkben kellett tartani egy távirányító-féleséget. És azzal mozogni, a gép meg érzékelte a mozgásunkat. Szóval pl. tenisznél a képernyőn láthattuk a pályát, az ellenfelet és a felénk repülő labdát, a szobában állva pedig lendítettük a kezünket, mintha elütnénk a labdát. Nagyon utópisztikusnak és betegnek hangzik, de tök jó játék. Jót nevetgéltünk egymáson és teljesen jól átmozgattuk az egész testünket. Tenisz mellett volt bowling, lövöldözős és horgászós játék, meg íjászat és még sok más is. Én nagyon élveztem annak ellenére, hogy kicsit szkeptikusan álltam hozzá. És még izomlázunk is lett másnapra! Nem is csoda, hisz vagy 3-4 órát játszottunk a képernyó előtt ugrálva.

Nagyon egyszerű és mennyei finom!

Hozzávalók:

24 dkg liszt

5-6 dkg kakaópor

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál só

22 dkg cukor

1 dl étolaj

2,3 dl hideg víz

2 teáskanál vanília aroma

1 teáskanál ecet

+ ízlés szerint gyümölcs, csokidarabok stb.

Elkészítés: Előbb összekeverjük a száraz alapanyagokat, majd hozzáadjuk az olajat, vizet és vanília aromát. Ha kedvünk tartja, bármilyen gyülölcsdarabkákat belekeverhetünk. Én almát és csokoládédarabokat szoktam. Alaposan, simára keverjük!

A legeslegvégén adjuk hozzá az ecetet: mielőtt a sütőbe raknánk. Nagyon büdös lesz hirtelen, de a szag egy-kettőre elillan, s a torta ízén sem lehet érezni. Csak szép fényes lesz tőle a teteje.

Előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25-30 percig sütjük.

Ez az adag egy tortaformára elegendő.

Pénteken egy szépséges, fényképes kártya formájában megérkezett a várva-várt munkavállalási engedélyem!!!

Szóval drukkoljon mindenki fia, borja, hogy kapjak állást is!

Juppi!

R.

Múlt hétvégén meglátogattuk Pralayt Clevelandben, aki karácsony előtt költözött oda egy jobb élet, és főképp egy jobb főnök reményében. Utunkat egy Cadillac-kel tettük meg az autókölcsönző jóvoltából...

 Amikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol Pralay lakik, Pisti megpillantotta a "BALATON" feliratot egy üzleten. Mondanom sem kell, hogy kicsomagolás után az első utunk oda vezetett, hogy megnézzük, mi az. Egy villamosvonallal is rendelkező, helyes kis tér sarkán csücsült a Balaton nevű, s a hírek szerint igen jó konyhával megáldott magyar étterem. Megnéztük az étlapot, majd tettünk egy kört a téren. Természetesen a vacsorát ott költöttük el. Magyarul rendeltünk. Volt borjúpörkült Pralaynak, rántott máj Pistinek, s nekem jutott cigánypecsenye (az egyetlen, ami nem bizonyult jó választásnak). Desszertnek rétes és gesztenyepüré is került az asztalra. Már nagyon hiányzott a gesztenyepüré.

Szombat reggel az irányt egyenesen a címben említett múzeum felé vettük. Az egész napot ott töltöttük, s rengeteg élménnyel gazdagodtunk. A múzeum a nyolcvanas években nyílt, s azóta gyűjtik rock'n'roll zenészek és együttesek mindenféle szeméyes tárgyait és fellépőruhát, valamint hangszereit. A épület maga 5, vagy 6 szintből áll, ebből érezhetitek, hogy a kiállítás óriási! A kiállított tárgyak mellett több rövid filmet is alkalmunk nyílt megtekinteni a zenei műfaj kialakulásáról, egyes előadókról külön, vagy a múzeumba felvettek listájáról.

Izelítőként felsorolok "pár" dolgot, amiket láttunk: Johnny Cash és Elvis gitárjait, amik mellesleg ugyanolyanok voltak (a személyes monogrammoktól eltekinteve): Gibson J-200-as típus; John Bon Jovi Harley Davidsonja; Iggy Pop fellépőruha; a Led Zeppelinből John Paul Jones basszusgitárja; a Queennek egész színpadi felszerelése hangszerekkel és fellépőruhákkal; Michael Jackson és Bono fellépőruhái egymás szomszédságában,  majd rögtön azokat követve Madonna ruhái. Többek közt az a csúcsos-melltartós, arany színű ruhája, amiben a "Like a virgin" c. klippje készült, s amiben le akarták tartóztatni a színpadi "produkciója" miatt... (Aki nem emlékszik, az kattintson ide: https://www.youtube.com/watch?v=iyz67etGofw)

Nem is beszélve a tonnányi Beatles cuccról. Onnan csak egyet emelnék ki: egy kézzel írott A/4-es papír, amin a "Hey, Jude" c nóta koncert-beosztását firkantották le: mikor melyik szólam lép be stb.

 Emellett szerencsénk volt megtekinteni az Aerosmith-ből Tom Hamilton basszusgitárját; a Rolling Stones-ből Mick Jagger kosztümjeit. De a kedvenceim a végére maradtak: Janis Joplin 1965-ös Porshe-ját, amit egy barátja színesre pingált neki, s amit később elloptak és szürkére festették, majd megkerült és családi autóként üzemelt, végül visszaállították az eredeti festést.

Nem messze Janis Joplin kocsijától Jimi Hendrix holmijai sorakoztak: elektromos gitárok, a rá oly' jellemző színes övei, de a legklasszabbak a gyerekkori rajzai voltak. Többek között a Jó pásztorról szóló bibliai történet is papírra került keze által. Jó, mi?

Jimi Hendrix mellé Jim Morrison is felsorakozott gyerekkori rajzaival, valamint a születésekor készült láb- és kézlenyomatával.

És ez még csak a múzeum első szintje volt!!!

Egy másik emeleten a zenélést és zenehallgatást lehetővé tevő eszközök evolúcióját mutatták be röviden Edison fonográfjától (1877) kezdve a rádón, a hordozható felvevőgépen és a zsebrádión át a lemezlejátszóig, s onnan folytatódott a sor az orsós magnóig, végül a kazettás magnóig, s egészen napjaink technikájáig.

Egy kisebb részét képezte a kiállításnak a Les Paul-terem. Ő volt az, aki megalkotta és kitalálta az elektromos gitár ősét. Eredetileg úgy nevezte, hogy "The Log" (fahasáb, tuskó), mert a húrok csak egy hasáb fán voltak kifeszítve és pusztán a látvány kedvéért épített hozzá gitártestet is. Anélkül ugyanis senki nem akarta elhinni neki, hogy az gitár...

Azt hiszem ízelítőnek talán elég lesz ez a kis bemutató. Akit érdekel, vagy aki nem hiszi, az járjon utána!

Mi nagyon élveztük és vétek lett volna ezt kihagyni amerikai kalandjainkból!

Igy ünnepeltük idén a szentestét. Volt finom töltöttkáposzta és Jézuska is hozott mindenkinek valami meglepetést. Nekem a rég áhított színesceruzákat, Pistinek a halszemoptikát. Annak bemutatkozását már alább láthattátok. Jó kis játékszer...

Este tízkor pedig Acsádiék jóvoltából még az "éjféli" misére is eljutottunk. Nagyon klassz volt, különösen mert újra családi hangulatba csöppenhettünk kicsikét. És a szertartás is gyönyörű volt.

Ezt mondja a hal. És ezzel el is érkeztünk a karácsonyi ajandékomhoz. Ugye szeretem a fényképezest és régóta szeretném kipróbálni a halszem optikát, de azért egy igazira nem futja a keretbol, meg nem is lenne sok értelme néhány örömfotózás kedvéért többszáz dollárt kiadni. Azért megleptük magunkat egy kompromisszumos megoldassal. Nem igazi,csak rácsvarós, de mókázni jó és a nejnek is ngyon tetszik. Még csak néhány képet puffogtattunk el. Itt az egyik. Kicsit ferde, kicsit életlen, de a miénk.

Az ejszaka eleg jelentos mennyisegu ho esett le, ezert az egyetem is zarva van. Rita se megy suliba, a karacsonyi bulijuk is elmarad. Szinte egyedul vagyok a laborban, eddig csak a ket takaritot es a bolond karbantartot lattam. Megint magaban vitatkozik hangosan. Multkor azon kaptam, hogy az ivokuttal veszekedett. Ujjal mutagatott ra es kiabalt, aztan ugy tett, mintha nem venne eszre es lelepett. Marioval azt tanacsolta, hogy csukjam be az ajtot. A jelenlegi gyonyoru idojarast erre a linkre kattintva lehet megtekinteni, ezt latom en is az ablakbol.

Meglepetesben volt reszunk a piacon a minap. Egy darab fustolthusra vadasztunk. Nyalcsorgatva mutattam Ritanak, hogy melyik lenne jo, amikor a mellettem allo ficko odaszolt, hogy bablevesbe az nagyon jo lesz. Valaszoltam, hogy toltottkaposztaba szeretnenk. O aztan koszones nelkul jobbra el. Erdekes elmeny volt, azert nehany szot beszeltem volna vele. 

Ma reggel munkaba menet a Veteran Korhaz folyosolyan talalkoztam egy robottal. Maganyosan mosta a padlot. Ilyet meg nem lattam, raereszted az epuletre reggel, aztan ha vegez, visszajon tolteni. Mar nem kell sok ido, amig teljesen atveszik a hatalmat. A legelso Terminatorok is valahogy igy neztek ki a legutobbi filmben. Azert az sem mellekes, hogy a korhaznak eleg sok koze van a hadsereghez, nem meglepo, hogy itt probaljak ki eloszor a dolgokat. Ilyesmi volt az itteni szornyeteg is. Es pittyog, meg villogtataja azt a sarga szemet is.

Eljott vegre ez a nap is! Amerika kedvenc unnepen megint jol szorakoztam. Azert nem tobbes szamban irom, mert Rita a szakdolgozatan dolgozott. Nem tortent semmi kulonos, a szokasos emberek, zenekarok, csapatok vonultak fel. Talan kiemelnem az uj polgarmester megjeleneset, illetve a tobb szaz, folyamatosan idetlenul mosolygo es ezert engem nagyon megremiszto pompomlanyt. Berakok ide egy kis kepgalleriat, remelem, tetszenek.

A Noel Night errefelé olyasmi, mint otthon a múzeumok éjszakája, csak itt télen van és még így is vannak szabadtéri programok, koncertek. Emlékszem, amikor tavaly részt vettünk a Noel Nighton, akkor esett le az első hó. Ez idén is épp így történt: szép nagy pelyhekben hullott a hó, csak sajnos a programok végére átváltott havaseső-félébe. De ez nem tántorított el tervünktől, hogy meghallgassuk a Hot Club of Detroit kiváló jazzgitárosait, vagy a Mozaik Gospel kórust. Személy szerint nekem ők voltak a kedvenceim! Jó hangulat, kiváló énekesek: mi kell még a jó szórakozáshoz?

Utána a könyvtárban szert tettünk némi almalére és fincsi minifánkokra, s ezzel az éhségünket elhessegettük annyira, hogy a program hátralévő részében ne zavarjon minket holmi korgó gyomor. Jöhetett hát a csengőkkel-harangokkal játszó zenekar, a zsidó muzsika és némi rockzene is belefért még. Ezzel nagyjából el is telt az este nagyrésze, s jöhetett a várva-várt fénypontja, Thornetta Davis, Detroit blues-dívája. Pralay teljesen lázba jött tőle, én annyira nem...

Közben szabadtéren jégszobor-faragó verseny is volt, ahol készült sakkfigura, pingvin és jegesmedve is. Programunk és zenei orgiánk végeztével még élveztük kicsit a szabadtéri muzsikát, no meg jót hógolyóztunk Pralay-jal és másik két indiai barátnkkal. Jó móka volt. Éljen Noel Night!

Ezt a bejegyzést azok figyelmébe ajánlom, aki szeretnének saját készítésű képeslapokat küldeni a rokonoknak, barátoknak, de nincsen elég ötletük. Idén magam készítettem a karácsonyi lapokat, s feltöltöttem őket a netre, hogy segítsem azokat, akiket érdekel.

A link tehát ez: http://indafoto.hu/rituci

További szép adventet mindenkinek!

December 6-án a detroiti magyar templomba is ellátogatott a Mikulás, akit idén Gyula testesített meg. Ezért abban a szerencsében részesülhettünk, hogy a Mikulás szánján, s vele együtt érkezhettünk a temlomhoz, ahol kb. 60 gyerek már a pizzáját majszolta. Az Atyák ugyanis idén úgy döntöttek, jobb, ha a gyerekek teli hassal várják a Mikulást, mert így talán kevesebb fog sírva fakadni! Jó volt a hangulat, a közösségi terem tele volt; szülőkkel és nagyszülőkkel együtt talán százan is voltunk. Én játszadozó gyerekeket "vadásztam" a fényképezőgéppel, Pisti meg kaját szerzett a leendő Mikulással együtt. Miután mindenki jól lakott, az egyik anyukának sikerült teljes extázisba ejtenie a gyerekeket ilyen egyszerű kérdésekkel, hogy "várjátok a Mikulást?". Persze a jó hatás kedvéért a gyerekeknek háromszor és egyre hangosabban kellett kiáltaniuk a választ, hogy az ajtóban megjelenjenek először az angyalok, majd Myra püspöke. A Mikulás engem nagyon emlékeztetett II. János Pál Pápára, leginkább, mert úgy integetett. A trónusára ülve a kedves angyalkái segítették abban, hogy minden gyerek megkapja az ajándékát. A szülők meg gondoskodtak arról, hogy minden gyerekről készüljön elegendő fofó a Mikulás ölében. Szegény, jól elfáradhatott a végére. Nem is maradt sokáig, még rengeteg gyerek várt rá Detroitban... Amint elbúcsúzott, rögtön visszatért Gyula- lemaradt a Mikulásról.... :)

Még kicsit segítettünk takarítani, aztán siettünk haza, mert este várt ránk a Noel Night! De erről egy másik bejegyzésben...

Remélem, ti is jó gyerekek voltatok!

Jamaicai babos hús

Hozzávalók:

(két jóétvágyú férfinak elegendő, vagy négy kisebb adag)

-1 nagy fej hagyma

-1/2kg hús (az eredeti recept csirkemellet írt, de nekem sertéshús volt itthon, így azzal késztettem el)

-25dkg szárazbab

-8dkg sűrített paradicsom

-Fűszerek: só, bors, pirospaprika, chilipaprika, babérlevél, fél fej fokhagyma

-olaj

+rizs köretnek

ELKÉSZíTÉS:

1.) Kevés olajon üvegesre pirítjuk a kockára vágott vöröshagymát.

2.) Hozzáadjuk az előző este beáztatott babot, sót és babérlevelet, majd felöntjük vízzel és addig hagyjuk főni, amíg a bab puha nem lesz. (Kb. fél óra volt, de nagyobb adagnál akár egy óra is lehet)

3.) Beletesszük a paradicsompürét és a kis kockára vágott húst, valamint a többi fűszert.

Puhára főzzük a húst.

4.) Rizzsel tálaljuk!

Jó étvágyat!

Sziasztok!

Bár már szeptemberben elkezdtük a procedúrát, hogy engedélyt kapjak munkavállaláshoz, még semmi nem történt, csak a dögunalmas várakozás. No, meg a suliban az osztálytársaim sorban esnek teherbe...

Múlt héten a suliban tartottunk egy potluck partyt (mindenki hoz valami kaját, ami jellegzetes hazájában) és ott beszélgetésbe elegyedtem egy nővel, aki az emeleten dolgozik. Az épület, ahol ugyanis az angolórák vannak, egy olyan intézménynek ad otthont, ami leginkább egy nagy nemzetközi kulturházhoz hasonlítható. A lényeg a lényeg, a nő önkéntesnek hívott egy új projectjébe, aminek címe, hogy "Fashion around the world". Gyakorlatilag a negyven év alatt adományokból felgyülemlett, s a világ különböző részeiről érkezett népviseleteket rendezgetjük. Ja, mert hogy Judy, az új indiai barátném is velem tart. Ezidáig a legjobb munkaköri leírás talán az lehetne, hogy poros... Januárra rendbe kell rakni a ruhákat, ha javításra vagy kiegészítésre szorulnak, aztán iskoláknak és nyugdíjasoknak fogjuk árulni szolgáltatásunkat, melyben kipróbálhatják a különböző kultúrák viseleteit, abban lefényképezzük őket, zene is lesz hozzá. Na, valami ilyesmi. Persze no mani. Szóval ha majd megjön a munkavállalási papírom és lesz lehetőségem, valószínűleg dobbantok innen. De addig mindenképp jó elfoglaltság délelőttönként, meg ebédet is kapunk. :)

Mult heten kerestem 100 dollart egy vervetellel. Az egyetem ugyanis adott egy szazast minden dolgozonak, aki elment egy egeszsegugyi szuresre. Jo uzlet volt. Kicsit magas volt a koleszterinem, ami szerintem az elotte elfogysztott tejtol volt, Rita szerint pedig a sok fagyi miatt. De o nem orvos, ezt nem tudhatja. Mar dolgozom rajta, hogy mas orvosoktol is pecsetes papirt szerezzek igazamrol, mivel pont a teszt elotti napokban fogyott el itthon a fagyi es akarok venni nehany vodorrel megint, ha akcios lesz a CVS-ben. Ha valaki olvassa ezt orvosi diplomaval, kisegithetne. Koszonom!

Sokan kérdezik, mit csinálok mostanság. Hát elmondom itt.

Már ősztől szerettem volna dolgozni, de kicsit későn adtuk be a kérvényemet az engedélyre, amivel munkát vállalhatnék, s azzal sem számoltunk, hogy a bürökrácia itt sem gyorsabb, mint Magyarországon. Igy hát szeptember óta várok a válaszra.

Addig is visszatértem a nyelvsuliba, ahol délutánonként másfél órában folytatom az angoltanulást. Bár mostanság már kezdem unni kicsit. A tanár ugyanazokat a vicceket meséli állandóan...

Közben irogatom a szakdolgozatomat is, ami az amerikai hálaadás ünnepéről fog szólni. Már tíz oldal kész! :) Jövő héten lesz az ünnep, aminek alkalmából sikerült meghivatnom magamat Pisti főnökéhez. Ők lesznek a kutatásom legfőbb alanyai, meg egy rakat kérdőívet is szeretnék kiosztani. Szóval drukkoljatok!

És a főzési tudományom is alakul lassan, mint púpos gyerek a prés alatt.

No, meg készítettem én is egy fényképalbumot a neten, saját képeimmel. Akit érdelek, megnézheti a http://indafoto.hu/rituci címen.