Udvozlet!

Sajnalom, hogy honapok ota nem jelentkezem. Ez most sem valtozik jelentosen, mert csak annyit szeretnek mondani, hogy Seattle-ben vagyunk az Amarican Academy of Neurology eves konferenciajan, ahol kedden eloadok es rettento jol erezzuk magunkat. Az eloadasom mondjuk kicsit veszelyben van, mert tegnap elmentunk egy zenei muzeumba, ahol kis studiokban lehetett jatszani hangszerekkel, mikrofonnal es szetuvoltottem az agyamat, ugyhogy hangom az nem nagyon van, de meg van ket napja, hogy rendbejojjon. Meg a dobfelszereleseket is kegyetlenul szetcsaptam. Ma egesz napra a hegyekbe megyunk fonokommel, ha minden igaz, szoval megyek is oltozni. Nagyon hippis hely ez a varos, de majdcsak tuleljuk valahogy. Mindenkinek minden jot!

Acsádiék jóvoltából ismét családias hangulatban tölthettük a húsvét vasárnapot. A fenséges lakoma után, aminek (egészen kis túlzással) 99 fogását Ágnes mind aznap reggel "dobta össze", nekiláttunk a hetedhét határra szóló tojásfestésnek. A hangulat remek volt, mint mindig, s a tojások is szebbnél szebbek lettek. Leszámítva az egéragyat ábrázolót...

Szemben Gyula látható, balra tőle felesége, Ágnes, aki sajnos háttal van. Balra Pisti, Gyulától jobbra sorban: Gábor, Bálint és még egy Ági.

Ági és Nóri.

Nagyszombati szertartás alatt készítettem a detroiti magyar templomról.

A halszemoptika gyönyörűségei...

A minap a húsvéti szertartások egyikére baktattunk a lengyel templomba, amikor a felénk közelgő fekete srácnak egy női hang lekiáltott az emeleti lakások egyik ablakából:

-I hate you! (Utállak!)

-Why? (Miért?)

-I just do. (Csak.)

És a srác továbbaktatott, a csaj pedig eltűnt az ablakból.

Múlt héten a piacon vettünk egy kis Nutellát. Az eladónőről kiderült, hogy egy belvárosi palacsintázóban is dolgozik, s azt tanácsolta, próbáljuk ki a palacsintát Nutellával és kókuszreszelékkel. Hát így is tettünk és nem bántuk meg. Azt hiszem hagyomány lesz belőle. Amúgy a túrós-szárított áfonyás palacsinta is igen ínycsiklandozó.

Hmmm, nyami. Ez földi mennyország a javából!

Hozzávalók:

-250g barnacukor vagy 200g fehércukor

-120ml tej

-170g vaj

-3ek kakaópor

-1/2kk só

-300g zabpehely

-1kk vaníliaaroma

-1 bögre kókuszreszelék

Elkészítés:

A cukrot, tejet, vajat, kakaóport és sót kis lángon felforraljuk, közben kevergetjük

Levesszük a tűzről és egy nagy tálban hozzákeverjük a többihez. Jó alaposan összekeverjük.

Kiskanál segjtségével sütőpapírra kis kupacokat rakunk és hagyjuk teljesen kihűlni. Elvileg meg kell keményednie, de ha puha és ragacsos marad, tegyük be kicsit a hűtőbe.

Ez a finomság tipikusan a "ronda, de finom" kategória. Garantált siker.

Jó étvágyat!

P.S. A recept egy könyvtári könyvből származik. Sajnos most nem készítettem fényképet. Bocs.

Egy-két hétig gyönyörű időnk volt, s már-már elhittük, hogy Detroitba is elérkezett a tavasz. Nyílnak a nárciszok, előbújtak a kis énekesmadarak és a mókusok is. De úgy tűnik, tévedtünk: ma ismét havazik és lehűlt a levegő is. Tavaly húsvétkor is ez volt...

Ez a kilátás köszönt vissza ma reggel az ablakból:

Ez a halszemoptikás kép a Henry Ford Múzeum bejáratánál készült. Hát nem a legtökéletesebb kép, de én szeretem. Remélem, nektek is tetszik!

Múlt vasárnap barátaink megkértek, hogy béreljünk autót és vigyük ki őket a reptérre, ugyanis hazalátogattak Indiába. Miután ezt megtettük, nekivágtunk, hogy szétnézzünk a környéken. Az utunk Holly nevű kis településre vitt, ahol egy igazi, kis vidéki, amerikai vendéglőben ebédeltünk. Tudjátok, azok a filmekből ismeretes arcok ültek az asztalnál. A kaja jó volt, a pincérnéni kedves, s immár kalandra éhesen távoztunk.

A kalandból nagy választék nem volt, viszont eljutottunk egy érdekes helyre: amerikai veterán katonák temetőjébe. Vietnámban, Perl Harlborban harcolt veteránok s családtagjaik vannak ott eltemetve. A temető egyszerre gyönyörű és félelmetes volt. Gyönyörű volt, mert szépen gondozott és minden klasszul ki van építve, tó is van, meg sírkereső számítógép, ahol név alapján rákereshet a látogató egy sírra, s az útbaigazító térképet rögtön ki is lehet nyomtatni. (Találtunk is két Kovácsot!) És szép volt azért is, mert ilyen becsben tartják azokat, akik a hazájukért harcoltak. (Most félretéve minden egyéb körülményt.)

Ugyanakkor rémisztő volt az egész, mert rengeteg sír volt: hosszan nyújtozó sorokban ugyanolyan sírkövek, ugyanolyan betűtípussal írott sírfelioratok. És ez csak egy a sok hasonló temető közül. Washingtonban külön temető van minden egyes háborúnak. Elég félelmetes belegondolni, hogy mennyi ember esett el, vagy tért haza nyomorékon...

Ettől eltekintve a temető nagyon szép helyen van, jó volt kicsit levegőn lenni, s egy kis tó partján mászkálni.

Visszatérve Hollyba eljutottunk igazi célállomásunkhoz, egy vasútmodell-kiállításra. Elég nagy volt a terepasztal: ha szemmértékem nem csal, akkor egy 30-40nm-es termet simán beterített. Öreg nyugdíjas bácsik és izgatott unokáik irányították az egészet: a terepasztal alatti alagutakban mászkáltak és CB-rádión üzengettek egymásnak. Volt egy kis vasúti baleset ottlétünk során: egy karambol, de senkinek nem esett bántódása. :)

A gyerekeket pedig teljesen lázba hozták, amikor egy korláthoz közel közlekedő teherszállító vonatot megpakoltak cukorkákkal...

Szóval jó móka volt Hollyba látogatni, s körülnézni kicsit a vidéki Michiganben.

Ezt a receptet Kacca berátnőmtől kaptam, köszönet érte, mert kiváló! Minden haspók és ínyenc figyelmébe ajánlom.

Hozzávalók:

1kg csirkemell

1 nagy tejföl

majoranna, só, bors

1-2 gerezd fokhagyma

tej

olaj

sajt

+rizs vagy krumpli köretnek

1.) A csirkemelleket bepácoljuk pár órára következő páclében: tejben jó sok majoranna és a felvágott fokhagyma. Ha mondjuk csak egy óránk van pácolni, akkor vágjuk fel a csirkemelleket szeletekre, így könnyebben átjárja a páclé. (Én így tettem és jó lett.) Hűtőbe tesszük.

2.) Kevés olajon kicsit átsütjük a húst, de úgy, hogy a fokhagyma ne kerüljön az olajba. Miután megsült, átrakjuk őket egy magas falú tepsibe.

3.) A megmaradt páclébe belekeverjük a tejfölt és az olajat is, amiben a csirke sült. Aztán az egészet ráöntjük a csirkére a tepsiben. Végül a tetejére sajtot reszelünk.

4.) Alufóliával letakarva közepes hőmérsékleten sütjük. Kb. fél óra alatt megsül, aztán levesszük az alufóliát, hogy a sajt megpiruljon.

Jó étvágyat!

S akinek ízlett, foglalja imába Kacca nevét! ;)

Ma hatalmasat nevettünk angolórán, mert az egyik osztálytársam félreértett valamit, de nagyon:

A "randevú" /rendezvous/ szó jelentéséről beszélgettünk, ami ugyebár a franciából ered, de ugyanúgy használjuk a magyarban és az angolban is. Az említett hölgy viszont mexikói és nem ismerte ezt a szót, mivel a spanyolban nem használatos. Amikor már megértette a jelentését, elárulta, hogy első hallásra ezt értette: "around the book". Mondanom sem kell, az egész osztály hangos hahotázásban tört ki.

Sokszor előfordul az ilyesmi, vicces az angol-tanulás.

Tegnap este nagy valószínűséggel az UFÓ-k szálltak meg minket. Hogy miből gondoljuk? Este a tévét néztük, s egyszercsak azt vettük észre, hogy a reklámban minden nőnek olyan eltorzított férfias hangja van, mint amilyet azoknál szoktak használni, akik nem akarják, hogy felismerjék őket egy riportban. Először azt hittük, hogy csak az az egy reklám hibás, de aztán folytatódott a dolog. Akkor jöttem rá, hogy az UFÓ-k lehetnek azok. De ezen kívül nem csináltak semmi különöset. Lehet, hogy a csak a közeli UFÓ-boncoló épületből szabadult el egy-kettő.

(Na jó, hogy mindenkit megnyugtassak, nem őrültem meg, elárulom, hogy ez a digitális tévéadás hibája lehetett. De az UFÓ-s sztori jobban hangzik, nem?)

Hozzávalók: (két személyre)

/Általában kéthárom szem krumplival számolhatunk fejenként. Kinek-kinek az étvágya szerint./

4-5 szem közepes méretű krumpli

1 pár virsli (Vegetáriánusoknak ajánlom a padlizsánt, vagy karfiolt, előre megfőzve)

1-1.5 dl tejszín

reszelt sajt

puha vaj kenéshez

só

ízlés szerint fűszer (Javaslom: bors és tárkony)

A krumplikat sós vízben, héjában megfőzzük. Nem kell, hogy tökéletesen megpuhuljanak, de majdnem. Lehűtjük.

A krumplikat vízszintesen "megskalpoljuk": az 1/4-ét levágjuk és kiskanállal óvatosan üreget vájunk a belsejébe. Figyeljünk, hogy a héja közben ne jöjjön le, mert héjában fogjuk megsütni.

A kikanalazott krumlibelet összetörjük egy villa segítségével, majd hozzáadunk annyi tejszínt, hogy massza legyen belőle. A masszába belekeverjük az apró kockára összevágott virslit és a fűszereket. Bármilyen fűszert használhatunk, amit szeretünk.

A masszával megtömjük az üreges krumplikat. Amikor ez megvan, megkenjük óvatosan a krumplik alját és oldalát egy kis pha vajjal, valamint a tepsit is. Belerakjuk a tepsibe és leszórjuk reszelt sajttal.

Kb. 200-220C-on 10-15 percig sütjük, amíg az egész átmelegszik és a sajt ráolvad.

Jó étvágyat!

Múlt héten egy osztálytársam szülinapi partyjára voltunk hivatalosak. Eliast 45. születésnapja alkalmából köszönthette a díszes társaság. Az összejövetelt egy mexikói étteremben rendezték, bár Elias columbiai. Voltak ott templomi népek (felesége ugyanis protestáns lelkész), meg egy csomó ember az osztályból. Minket Enrique szállított oda: az út kihívás volt, mert "a vénasszonyok tavasza" után megint nagy mennyiségű hó esett. De szerencsésen megérkeztünk. Pisti különösen is élvezhette az estet, hiszen végre alkalma nyílt élesben is használni spanyoltudását, mivelhogy az asztaltársaságunk nagy része ezt a nyelvet beszélte... Fincsi mexikói kajákat ettünk, frissítő, különleges italokat próbáltunk ki. Az enyém pl. valami rizstejes ital volt, csudafinom. Elias lámpalázát legyőzve még néhány mondattal is köszöntötte az egybegyűlteket (angolul!), ami nagy szónak számít, mert ősszel érkezett és azóta tanul angolul. Steve, a tanárunk eléggé késve érkezett egy érdekes, nagyon szőke, nagyon amerikai hölgy társaságában. Eleinte furcsa volt, mert nagyon amerikaian viselkedett, de egy kis idő elteltével jófejnek bizonyult.

A buli után Jyuti és Shylander (indiai) barátainkkal hazavittük a lufikat, majd megmutattuk nekik, hogy mire képes a Hélium az emberi hanggal. Alig bírták abbahagyni a röhögést. Aki nem ismeri ezt a mókát, feltétlenül járjon utána és próbálja ki az első adandó alkalommal!

Múlt héten a könyvtárban felfedeztem egy nagyon profinak tűnő receptkönyvet, melyben csak kenyérfélék találhatók. Ez a legrövidebb recept volt: egy A/4-es oldal. Az átlag három oldalas. Kezdetnek ezt próbáltam ki és nem csalódtam, úgyhogy azt hiszem a bonyolultabb brioche-sal és croissant-nal is fogok próbálkozni a jövőben.

Ime hát a bűvös recept, frissen ajánlom, de másnaposan is jó volt. (Műanyag, lezárható dobozban tároltam hűtés után)

Hozzávalók:

1 Earl Grey teafilter

2 dl forrásban lévő víz

2 evőkanál cukor

1 csomag száraz élesztő (itt, Amerikában csak ilyen van, szóval nem tudom, hogy a friss élesztőből mennyi kell.)

35-40 dkg liszt

2 evőkanál szobahőmérsékletű vaj

1 teáskanál só

2 db citrom frissen reszelt héja

puha vaj kenéshez

Elkészítés:

1.) 15 percig áztatjuk a teafiltert a forróvízben. Utána lehűtjük langyosra. Közben lereszeljük a citromot és kivesszük a vajat a hűtőből, hogy puhuljon.

2.) A cukrot és az élesztőt összekeverjük szárazon, majd egy nagy tálban hozzáadjuk a teavizet. Kicsit elkeverjük. Hozzáadjuk a liszt 1/3-át és elkeverjük. Fakanalat használunk! Hozzáadjuk a vajat, a sót és a citromhéjat, valamint még egy kis lisztet és újból elkeverjük. Kezünkkel 50 csapást mérünk a tésztára. Apránként hozzáadjuk a liszt másik felét: minden alkalommal először fakanállal keverjük, majd kézzel. Amikor durva tésztát kapunk, lisztezett munkalapra borítjuk és addig dagasztjuk, amíg összeáll. (Kb. 8 perc)

3.) Kivajazott edénybe rakjuk, folpakkal letakarjuk és szobahőmérsékleten kelni hagyjuk, amíg a duplájára nő. Kb. 45 perc.

4.) 32 részre osztjuk: 2-4-8-16-32, majd tenyerünkkel kis golyókat formázunk belük (kb. mint a ping-pong labdák). Vajazott tepsire helyezzük őket egymástól 2,5cm-re. Lazán letakarjuk egy konyharuhával és további 30 percig pihenni hagyjuk szobahőmérsékleten.

5.) Amikor már 10 perce pihennek, bemelegítjük a sütőt 190C-ra. (20 perccel sütés előtt). Amikor letelt a 30 perc, megsütjük őket. Szép barnára sülnek kb. 20 perc alatt.

6.) Sütés után puha vajjal átkenjük a tetejüket. Frissen fogyasztva a legjobb. Nagyon finom (főleg kis lekvárral)!

Jó étvágyat!

Múlt szombaton Mario jóvoltából ismét eljutottunk a Pistons Stadiumba, ahol ezúttal kosárlabda mérkőzés helyett Lipicai lovas bemutatóra került sor. A nézőtér telis tele volt gyerekekkel. De be kell valljam, szerintem mi is legalább annyira élveztük, amennyire a kölkök.

Volt függöny, meg dobpergés, és porondmester és egyenruhás lovasok. És persze gyönyörűséges, fehér paripák! Mi nem is tudtuk, hogy a lipicai lovak általában fehérek és csak 600 lóból egy fekete. A porondmester elmesélt egy legendát, miszerint Ausztriában az a hiedelem járta, hogy amikor a Lipicai ménesben van egy fekete ló, akkor béke van az országban. S amikor nincs, akkor bizony Ausztria háborúban áll. Hogy most mi a helyzet, azt nem tudjuk.

Amúgy ezek a paripák Floridából érkeztek. És csak egy született közülük Ausztriában, de a többi is őrzi a lipicai vérvonalat. Ha jól emlékszem, egy spanyol lipicai is volt köztük.

Nagyon okosak. Sajnos leírni nem tudom, mert nem értek hozzá és nem tudom a lépések neveit, de rengeteg különféle lépést láthattunk a lovaktól. Mentek sréhen, forogtak a faruk és a fejük körül, lépést váltottak egyik pillanatról a másikra és ágaskodtak. A leglátványosabb az volt, amikor a hátsó két lábukra álltak és még ugrottak is közben!

A különleges lépések mellett formációkban is mozogtak. Szerintem szuper volt!

Mario el is kötött egyet, de mire kiértünk a parkolóba, meglógott. Legaláábbis nekünk ezt mondta...

Szoldzs hamarosan feltölt képeket, akkor berakjuk a linket, majd utólag megnézhetitek.

És ha van lehetőségetek megnézni egy lovasbemutatót, ne hagyjátok ki! Nagyon okosak és gyönyörűek!

Karácsonykor rengeteg mézeskalácsot készítettem a templomnak eladás céljára. Sokat küszködtem azzal, hogy elegendő és szép mintákat találjak. Ezért felrakok ide egy linket, ahol megtalálhatjátok az elkészült mézeseket és ötleteket meríthettek.

http://indafoto.hu/rituci/karacsonyi_otletekideas_for_ch

Kedvcsinálónak azért ide is berakok egy képet.

Második művem, amit veletek megosztok, egy nászajándékba készült ágytakaró három díszpárnával. Két kék anyag közé egy vékony bélés réteget raktam, majd négyzetrácsosan megsteppeltem. A széleit és a tetejét krémszínű csíkokkal díszítettem.

Mindhárom párnahuzat bebujtatós, így nem kell zipzárral, vagy gombbal vacakolni. A kissebbiken a masnit oldalt belevarrtam a varrásba, ezért nem eltávolítható, viszont nem is csúszik le róla. Csak haladóknak ajánlom. Én nagyon megkinlódtam vele.

De megérte!