Múlt hétvégén meglátogattuk Pralayt Clevelandben, aki karácsony előtt költözött oda egy jobb élet, és főképp egy jobb főnök reményében. Utunkat egy Cadillac-kel tettük meg az autókölcsönző jóvoltából...
Amikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol Pralay lakik, Pisti megpillantotta a "BALATON" feliratot egy üzleten. Mondanom sem kell, hogy kicsomagolás után az első utunk oda vezetett, hogy megnézzük, mi az. Egy villamosvonallal is rendelkező, helyes kis tér sarkán csücsült a Balaton nevű, s a hírek szerint igen jó konyhával megáldott magyar étterem. Megnéztük az étlapot, majd tettünk egy kört a téren. Természetesen a vacsorát ott költöttük el. Magyarul rendeltünk. Volt borjúpörkült Pralaynak, rántott máj Pistinek, s nekem jutott cigánypecsenye (az egyetlen, ami nem bizonyult jó választásnak). Desszertnek rétes és gesztenyepüré is került az asztalra. Már nagyon hiányzott a gesztenyepüré.
Szombat reggel az irányt egyenesen a címben említett múzeum felé vettük. Az egész napot ott töltöttük, s rengeteg élménnyel gazdagodtunk. A múzeum a nyolcvanas években nyílt, s azóta gyűjtik rock'n'roll zenészek és együttesek mindenféle szeméyes tárgyait és fellépőruhát, valamint hangszereit. A épület maga 5, vagy 6 szintből áll, ebből érezhetitek, hogy a kiállítás óriási! A kiállított tárgyak mellett több rövid filmet is alkalmunk nyílt megtekinteni a zenei műfaj kialakulásáról, egyes előadókról külön, vagy a múzeumba felvettek listájáról.
Izelítőként felsorolok "pár" dolgot, amiket láttunk: Johnny Cash és Elvis gitárjait, amik mellesleg ugyanolyanok voltak (a személyes monogrammoktól eltekinteve): Gibson J-200-as típus; John Bon Jovi Harley Davidsonja; Iggy Pop fellépőruha; a Led Zeppelinből John Paul Jones basszusgitárja; a Queennek egész színpadi felszerelése hangszerekkel és fellépőruhákkal; Michael Jackson és Bono fellépőruhái egymás szomszédságában, majd rögtön azokat követve Madonna ruhái. Többek közt az a csúcsos-melltartós, arany színű ruhája, amiben a "Like a virgin" c. klippje készült, s amiben le akarták tartóztatni a színpadi "produkciója" miatt... (Aki nem emlékszik, az kattintson ide: https://www.youtube.com/watch?v=iyz67etGofw)
Nem is beszélve a tonnányi Beatles cuccról. Onnan csak egyet emelnék ki: egy kézzel írott A/4-es papír, amin a "Hey, Jude" c nóta koncert-beosztását firkantották le: mikor melyik szólam lép be stb.
Emellett szerencsénk volt megtekinteni az Aerosmith-ből Tom Hamilton basszusgitárját; a Rolling Stones-ből Mick Jagger kosztümjeit. De a kedvenceim a végére maradtak: Janis Joplin 1965-ös Porshe-ját, amit egy barátja színesre pingált neki, s amit később elloptak és szürkére festették, majd megkerült és családi autóként üzemelt, végül visszaállították az eredeti festést.
Nem messze Janis Joplin kocsijától Jimi Hendrix holmijai sorakoztak: elektromos gitárok, a rá oly' jellemző színes övei, de a legklasszabbak a gyerekkori rajzai voltak. Többek között a Jó pásztorról szóló bibliai történet is papírra került keze által. Jó, mi?
Jimi Hendrix mellé Jim Morrison is felsorakozott gyerekkori rajzaival, valamint a születésekor készült láb- és kézlenyomatával.
És ez még csak a múzeum első szintje volt!!!
Egy másik emeleten a zenélést és zenehallgatást lehetővé tevő eszközök evolúcióját mutatták be röviden Edison fonográfjától (1877) kezdve a rádón, a hordozható felvevőgépen és a zsebrádión át a lemezlejátszóig, s onnan folytatódott a sor az orsós magnóig, végül a kazettás magnóig, s egészen napjaink technikájáig.
Egy kisebb részét képezte a kiállításnak a Les Paul-terem. Ő volt az, aki megalkotta és kitalálta az elektromos gitár ősét. Eredetileg úgy nevezte, hogy "The Log" (fahasáb, tuskó), mert a húrok csak egy hasáb fán voltak kifeszítve és pusztán a látvány kedvéért épített hozzá gitártestet is. Anélkül ugyanis senki nem akarta elhinni neki, hogy az gitár...
Azt hiszem ízelítőnek talán elég lesz ez a kis bemutató. Akit érdekel, vagy aki nem hiszi, az járjon utána!
Mi nagyon élveztük és vétek lett volna ezt kihagyni amerikai kalandjainkból!
