Részemről véget ért a seattle-i beszámoló, ugyanis Pisti pár hete fogadalmat tett, hogy az utolsó napot ő fogja megírni. Nem tudom, hogy ez mennyit várat magára... Türelem!

Uti beszámolónk végén azért még megemlítenék pár dolgot, ami eddig kimaradt.

Például, annak ellenére, hogy Seattle hegyoldalban fekszik, az autóutakon vannak külön felfestett biciklisávok, s egyszer még biciklis dugót is láttunk a piros lámpánál. Mondanom sem kell, követendő példa és egyáltalán nem kivitelezhetetlen! Éljenek a bringások!

A biciklisávok természetesen a városi utakon voltak. Az autópályás közlekedést az ún. "car pool lane" könnyíti. Amerikában elég népszerű, hogy mondjuk négy ember összeáll egy munkahelyről, s együtt járnak dolgozni, egy autót használva a négy helyett. Megint csak azt mondhatom, hogy helyes-helyes! És a mozgalmat elősegíti ez az autópályasáv, amin csak a buszok, taxisok és az ilyen "car-pool"lal közlekedők vezethetnek.

A turizmust elősegítendő és a belvárosi dugókat elkerülendő kiváló megoldás, hogy a város szívében ingyenes a tömegközlekedés. Csak kicsit elgondolkodtató...

Az egyik ilyen buszozásunk alkalmával Pistivel magyarul beszélgettünk, amikor egy előttünk ülő indián hátrafordult, s dörmögő hangon közölte velünk, hogy "I can scalp you!" ("Megskalpolhatlak!") Valószínűleg az idegen nyelvről arra asszociált az ürge, hogy róla beszélünk. Üldözési mániás indián. Mindenesetre elkerekedtek a szemeink!

Pisti nagyon tűzbe jött, amikor az egyik múzeum mellett meglátta férfi-szoknya boltot. Egyszer-kétszer már Detroitban is láttunk szoknyás hapsikat, szóval nem voltunk teljesen meglepődve. Természetesen ehhez a szoknyához vad kinézetű bakancs jár, hogy ne legyen férfiatlan a látszat...

A végére pedig egy kis utcai hangulatkép. Viccesek voltak a lányok...