Talan most sikerul befejeznem ezt a bejegyzest. Hosszu ido utan ujra jelentkezem es Seattle-i kiruccanasunk utolso napjarol irok. A vilag nagy szerencsejere egyedul Ritanak kell elviselnie azt a maniamat, hogy mindent elore meg kell terveznem, kulonben nem erzem jol magam. Ezert is szeretek csak vele menni mindenhova, mert o megfogadta, hogy joban-rosszban es emiatt tudom mindenfele rancigalni, akarmilyen bolond es feszitett is a program. Mert mindent meg kell nezni, ez ugye egyertelmu. A repulogep indulasa elott, ami csak este tizet jelentett, meg beterveztem egy kis oceanparti kirandulast egy vilagitotoronyhoz (New Dungeness Lighthouse). Ez egy kis termeszetvedelmi teruleten van egy kb. 10-20 meter szeles zatonyon 9km-re a parttol. Eleg koran odaertunk, rogton a kilencorai nyitasra, ezzel mi voltunk az elso vendegek a parkban. Ez tobb szempontbol is elonyos volt: a parkorokkel is kellemesen elbeszelgettunk es az allatok se voltak meg megzavarva, igy rettento sok ozt lattunk.
Egy kisebb csoport ki is jott utannunk a partra, aminek csak a kivancsisaguk lehetett az oka, mert ugye inni nem tudnak az oceanbol, ennivalo meg nincs semmi a tengerparton. egy darabig kovettek minket a zatonyon, talan egy kis elelmet remelve, aztan visszszaladtak az erdobe. Nagyon helyes kis park volt, egy szep partszakaszbol, a 8-10 km-es zatonybol es egy kis erdobol all, amiben van egy kemping. Nekem eddig nagyon tetszenek az itteni taborhelyek, jo a felepitesuk, tisztak es sok van beloluk, meg Detroitban is lehet taborozni, tolunk 20 merfoldre egy-ket parkban. Rovid tanakodas utan ugy dontottunk, hogy megprobaljuk elerni a tornyot, ami a parkorok becslese szerint is 1,5 -2 oranyi seta. Hat eleg feszitett tempoval, kis uzsonnazassal, toronylatogatassal es fokalessel egyutt sikerul megcsinalni kb 4 ora alatt, ami szerintem szep teljesitmeny volt. Ritarol masfel ev hazassag utan most kellett megtudnom nehany fontos informaciot, megpedig hogy rettenetesen fel a medvektol es az emelkedo vizszinttol. Medve itt nem volt, bar ennek ellenkezojevel meg a parttol 5 merfoldre, az ocean kozepen is sikeresen tudtam ijesztgetni, de a vizszint azert emelkedett, mivel pont a dagaly kezdeten indultunk neki. A parkor azt igerte, hogy lesz eleg helyunk es hittunk neki. Azert neha megijedtem, hogy ottragadunk es lekessuk a repulot.
A seta pedig fantasztikus elmeny volt. Kicsit megerolteto volt, mikor a viz leszoritott minket a homokos partrol a kavicsos reszre, de a latvany bosegesen karpotolt. Ocean es hegyek mindenfele, teljes nyugalom es csend, egyedul a hullamokat lehetett hallani. A zatony masik partjan vegig madarak koltenek, ennek koszonhetoen mindig volt tarsasagunk. A szokasos, Detroitbol ismert es nem igazan kedvet siralyok mellett meglepoen sok sas volt. Kedvenceim azok a kis madarak voltak, akik a hullamokat kovetve rohangaltak a parton, gondolom kisodort rakokra, egyeb finomsagokra vadasztak. Rita nem nagyon vette le a szemet a horizontrol, mivel ismet hallottuk, hogy valakinek a valakije latott balnakat. En inkabb fokakat kerestem, de ugye oket szeretik a balnak, tehat ha fokat latunk, akkor a balnara is tobb az esely.
Hat vegul balnat nem sikerult talanunk, fokakat viszont annal inkabb. Kicsit felenkek voltak, nem jottek ki a vizbol, de azert mutattak valamifele erdeklodest irantunk, ha nem is tudtak teljesen viszonozni a mienket. Ezen kivul meg egy hadihajot es egy tengeralattjerot is lattunk, amit persze senki sem akar nekem elhinni. Ezt egy kicsit azert megertem, mert en kolibriket is latok rendszeresen, sot egyszer egy gombvillammal is talalkoztam.
Itt egy kep, szerintem ez magaert beszel.
Szoval egy jo kis seta utan elertunk a toronyhoz. 1857-ben epult es meg mindig mukodik, bar mar nem balnakbol szerzik az olajat, ahogy regen, hanem egy vizalatti vezeteken jon az aram. A tornyot egy onkentesekbol allo tarsasag tartja fonn, akik az egesz evet lefedve, heti valtasban laknak kinn, egyszerre oten. Feladatuk karbantartas es a latogatok korbevezetese, ez nagyjabol napi 20 embert jelent, idojarastol fuggoen. Eleg sok tagjuk van es aktivnak is tunnek, mert a kovetkezo evben mar csak egy szabad het van. Nem nehez megerteni egy latogatas utan sem. Mindenki keressen maganak egy vilagitotornyot, ha teheti!
Vizen jartunk
2009.07.26. 21:42 | svonk | Szólj hozzá!
Címkék: amerika usa seattle csendes oceán
A bejegyzés trackback címe:
https://katonaik.blog.hu/api/trackback/id/tr621162237
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
