Szombaton csúnyán elestem ebédszállítás közben. Figyelmetlen voltam. Az a büntetésem, hogy ékezetekkel kell írnom. Természetesen elejtettem a rakományom, ami kis veszteséggel és szennyeződéssel megúszta. A másik túlélő én lennék. A nemrég vásárolt nadrágom nem volt ilyen szerencsés, még jó, hogy az olcsóbbat vettem meg. Komoly tanakodás után súlyos sérülésem az amerikai egészségügyi rendszer kipróbálásáról győzött meg.Mario a jóbarát elkocsikázott velem a legközelebbi sürgősségibe, ahol az első adminisztrátor kivételével mindenki rettentően kedves volt. Kb. fél óra alatt megragasztották a sebem és minden szép volt. Most már csak csúnya. Persze van jó kis biztosításom, én is kedves, jólnevelt voltam, mosolyogtam, képességemhez mérten értelmesen válaszoltam a kérdésekre és persze nem voltam bedrogozva, mint sok más vendégük (Állítólag.) Kb. öten kérdeztek ki. Egy bunkó fickó, egy rettentő kedves fekete nő, egy másik fekete csaj, aki végig rágózott és még egy fickó, aki még a vallásomat is tudni akarta. Nem szégyellek én semmit. Meg még a dokik is.
Remélem, ennyiben ki is fog merülni a betegoldali tapasztalatszerzésem.