Ebben a fejezetben hosunk adminisztrativ akadalyokkal es eletet megkeserito, a birodalom tavoli zugaibol szarmazo hivatalnokokkal es nyugdijas nemet turistakkal kerul szembe. Majd kiderul, hogy vannak kedvesebb zugai is a birodalomnak es onnan is jottek hivatalnokok, no meg a huto sem urult ki teljesen ot het tavollet alatt.

A lenyeg, hogy bar remekul ereztem magam az otthonlet alatt, de a milanoi utunk vege fele valami elmaszatolodott a forgatokonyvben es nagyon sokminden nem ugy tortent, ahogy kellett volna(szerintem). Eloszor kitolt velunk a MALEV, ugyhogy a repteren aludtunk, illetve en fel-ala maszkaltam, aztan lekestem az utlevelem atvetelet, aztan a vizumom sem volt rendben, szoval ment a nagy levelezgetes, telefonalgatas Detroitba, aztan az eloszor rendben lett, de masodszor megsem, majd harmadszor megis, de addigra mar nem volt kedvem visszajonni. Azert jottem. Mindig bennem van, hogy egyszer elvesztik a csomagom es most is ereztem, hogy ez lesz az. Ez is volt. Mondtam is magamnak, hogy HAHA, amikor tobbedmagammal alltunk a futoszalag mellett es neztuk, ahogy negyvenedszer is korbemegy egy szigszalaggal korbetekert borond, ami senkinek sem kellett. Mindegy, csak a vacsoram volt benne, meg a fele ruhataram.Kicsit meg acsorogtam a szamomra elerhetetlen etel-, es italautomatak elott(mivel penzem ugye nem volt), majd leultem az egyetlen nyitvatarto terminalnal. Hosszas meditalas utan sikerult lenyugodnom es eppen "midnenrendbelesz"-t mantraztam, amikor egy amugy nagyon kedves nemet holgy ramejtett egy borondot a kupaca tetejerol. Valoszinu, csak a Burger King vezetoje kuldte hirnokkent, hogy kinyitottak, szoval nem tudtam ra haragudni. Otthon is pont egy gyorskennyerre valo liszt es egy fel doboz amerikai, soha meg nem romlo tejfol vart. A borondom pedig ket nap mulva, hajnali ketto elott nehany perccel, egy szakallas fekete angyal segitsegevel megerkezzett. Valamit kerdezett, de igazabol abban sem voltam biztos, hogy nem csak almodom-e, szoval igent mondtam. Mi mast? A vacsoram is benne volt; kis kecsop es a suto visszarepitette az idoben nehany napot.

Most itt vagyok, minden rendben. Holnap mar megyek is a piacra, ugyanolyan lusta vagyok, mint eddig. Es ezutan elkezdem irni a blog utolso bejegyzeset, azt hiszem, hogy kell ra tobb mint egy honap. Sajnalom! (is, meg nem is).