Ma nagyon nagy kalandunk volt ám! Végre megismerkedhettem Acsádi Gyula feleségével, Ágnessel. Náluk lakott Pisti az első hónapokban. Majd együtt mentünk magyar misére! Ó, hogy az mennyire jó volt! Rossz, ha az ember nem ismer egy nyelvet, de még rosszabb, ha nem ismeri az ima nyelvét. Kategóriákkal jobb volt, mint az angol nyelvű mise. Bár, múlt héten latin misén voltunk, az még az angolnál is jobban ment. 

Szóval voltak magyar énekek, meg kórus is, meg a végén Szt. Erzsébet tiszteletére litánia. Nagyon szép az a templom. Az 192o-as években elég sok magyar költözött arra környékre jobb jövőt remélve. Egész kolónia élt ott. Ezért van magyar templom. Gyula azt meesélte, hogy volt protestáns, meg zsidó temploma is a magyaroknak. Azonban mostanra már inkább mexikóiak lakják azt a környéket. De a magyarok még odajárnak misére. A templom mellett közösségi ház és zárda is áll-üresen. A templomban magyar feliratok, címer, zászló, miegymás. Alatta található egy hatalmas közösségi terem, ahol ebédeket szoktak tartani egy évben úgy négyszer-ötször. Azért is volt csodálatos ez a nap, mert Gyuláék meghívtak bennünket ott egy ebédre. Éppen akkor volt az a ritka alkalom, és én oda is eljuthattam. Hál' Istennek! Nagyjából 1oo-12o ember ebédelt együtt, de jónéhányan már nem jutottak ebédjegyhez. Vicces zene szólt: magyar nóta, meg Máté Péter és tarsai. Nagyon jó hangulat volt. Az asztaltársaink Gyuláékon kívül egy fiatal pár (3o körüliek), meg két fickó: Simon, aki egy barátját hozta el, mivel a feleségét (nővérként) ügyeletbe hívták. Hát, ő nem beszélt egyedül magyarul. 

Ágnes bemutatott még egy házaspárt: Tibort és Évát. Ők Erdélyből érkeztek. Éva arról mesélt, hogy 2o évvel ezelőtt éppen haza akartak költözni végleg, amikor a gyerek bárányhimlős lett és karanténba rakták őket. Annak köszönhetik, hogy most is itt vannak. Nem bánja. Meg arról csacsogott, hogy a fiai nevet változtatnak, mert nem tudják kimondani, vagy mexikóinak gondolják őket. Szántóból így lettek Váradiak. Ott születtek. Kedves emberek. És magyaroknak mindig segítségükre vannak. Jó banda.

Az ebéd végén volt tombola, de nem nyertünk semmit. Legalább támogattuk a templomot. 

Ja, az atya is nagyon jófej, csak szegény elég szomorú volt éppen. Az Édesanyja agyvérzés miatt kórházban van. Mondtuk neki, hogy itt finomabb az ostya! Nagyobb és ropogósabb is. Nevetett. :o)

Indulás után elmentem pisilni. Mire visszaértem, Pistit három csinibaba vette körül... Kiderült, hogy babysitterek, akik két hónapja vannak itt. Nemrég lerobbant a kocsijuk valahol és ki tudja, hogy kin keresztül, de Ágnesékat hívták segíteni pánikbaesve. Most találkoztak újra és nekünk is bemutatták őket. Pistitől azt kérdezte az egyik: "Te is itt születtél?"

Ágnesék nagyon aranyosak. Remélem, jövő vasárnap is találkozunk. Főleg, hogy nélkülük nem tudunk magyar templomba menni. Autó nincs, busz nem visz arra.