Vegre elinditottam az aacheni blogot. Az egyszeruseg kedveert e kovetkezo cimen lehet elerni: http://kalandokaachenben.wordpress.com/

Sajnos az egyszerubbek mar foglaltak voltak. Azert nem olyan bonyolult. Mindenkit szivesen latunk!

Gondolom, nem nagyon tunt fel, mert az utobbi idoben amugy sem voltam tul aktiv, de mar ket es fel hete teljesen kivonultunk Detroitbol. Tehat ennek a blognak vege. Meg terveztem egy rovid kis omlengest itt elhelyezni bucsuzoul, de majd meglatom, mire leszek kepes. Kicsit mar elkezdtem dolgoznni a folytatason is, mivel remelhetoleg ezutan is tortennek velunk megosztasra erdemes dolgok, ha meg nem, akkor csak ki fogok talani valamit. Fantaziabol nincs hiany. A lenyeg, hogy mar komolyan ismerkedunk a melynemet valosaggal itt Aachenben. Eddig jol erezzuk magunkat, de ketsegtelenul mas, mint USA, nekem van is egy kis honvagyam. Szoval amint kesz lesz a kovetkezo blog, rogton rakok ide egy linket.

El sem hiszem, hogy ezt meg nem raktam ki! Veletlen volt.

Dramai, mi? Hetfon repulok, csak ugy mondom. De elotte meg elmentem egyet szorakozni. Minden evben nagy esemeny a Noel Night, ami olyasmi, mint otthon a muzeumok ejszakaja, csak hideg van. Az utobbi ket evben ekkor kezdett el havazni, most nem, hanem majd akkor fog, mikor a repterre kell mennem. Most a koncertekrol nem meselnek, hanem inkabb egy eletreszolo elmenyrol, ugyanis a nyakamba raktak egy nagy sarga oriaskigyot. Komoly volt. Nem feltem, mert olyan gyorsan dontottem, hogy nem volt idom. Nehany percig birtam tartani, de amikor elkezdett a nyakam kore tekeredni, a fejevel pedig felfele indult a mellkasomon egyenesen az arcom fele, akkor azert mar levetettem. Mindenkinek szivbol ajanlom, nagy elmeny. Pesten az allatkertben lehet simogatni, de ott nem adjak kezbe. Ahogy a kepen is lathato, ez egy szep peldany volt es eleg nehez. Lattam elotte egy ponit is, azt siman megenne. En inkabb azert ponikat tartanek. Viszlat mindenkinek, Magyarorszagon talalkozunk.

En vagyok a hasznaltbutor-kereskedes Donald Trumpja. Nem egeszen egy nap alatt sikerult eladni az osszes butoromat. Mivel mar tobb, mint ket evesek voltak(illetve a kedvenc asztalom talan meg joval tobb) es a rohadt Ikea pont most talalta ki, hogy learazza az en darabjaimat, nem volt pofam sokat kerni, de azert szerintem mindenki jol jart. Eleg koran elkeztem hirdetni, mert gondoltam, hogy lassan megy majd a dolog, de erre nem szamitottam, szoval szombattol kis idoutazast rendezek es megint a foldon eszem es alszom egy darabig. Szoval ha kellenek valakinek butorok Detroitban, akkor ne engem keressen. Viszlat!

Ismet megneztem. Szep volt, jo volt, de csak ket kepet teszek most kozre. Amennyire en tudom, talan a Chryslernek megy a legrosszabbul, ezert ok kompenzalnak a legjobban a kiallitason. Erre kivalo pelda a kovetkezo kep:

A masik pedig valami szerencsetlen kinai ceg standja, ami igazabol egyetlen autobol allt volna, de az is le volt takarva, rajta pedig a kovetkezo cimke, hogy szallitas kozben megserult:

Anyu szemelyes kedvence, ez a baratcinege megerdemli a kozzetetelt. A nemes vad eppen a lecsapni keszul (a szotyira).

Ebben a fejezetben hosunk adminisztrativ akadalyokkal es eletet megkeserito, a birodalom tavoli zugaibol szarmazo hivatalnokokkal es nyugdijas nemet turistakkal kerul szembe. Majd kiderul, hogy vannak kedvesebb zugai is a birodalomnak es onnan is jottek hivatalnokok, no meg a huto sem urult ki teljesen ot het tavollet alatt.

A lenyeg, hogy bar remekul ereztem magam az otthonlet alatt, de a milanoi utunk vege fele valami elmaszatolodott a forgatokonyvben es nagyon sokminden nem ugy tortent, ahogy kellett volna(szerintem). Eloszor kitolt velunk a MALEV, ugyhogy a repteren aludtunk, illetve en fel-ala maszkaltam, aztan lekestem az utlevelem atvetelet, aztan a vizumom sem volt rendben, szoval ment a nagy levelezgetes, telefonalgatas Detroitba, aztan az eloszor rendben lett, de masodszor megsem, majd harmadszor megis, de addigra mar nem volt kedvem visszajonni. Azert jottem. Mindig bennem van, hogy egyszer elvesztik a csomagom es most is ereztem, hogy ez lesz az. Ez is volt. Mondtam is magamnak, hogy HAHA, amikor tobbedmagammal alltunk a futoszalag mellett es neztuk, ahogy negyvenedszer is korbemegy egy szigszalaggal korbetekert borond, ami senkinek sem kellett. Mindegy, csak a vacsoram volt benne, meg a fele ruhataram.Kicsit meg acsorogtam a szamomra elerhetetlen etel-, es italautomatak elott(mivel penzem ugye nem volt), majd leultem az egyetlen nyitvatarto terminalnal. Hosszas meditalas utan sikerult lenyugodnom es eppen "midnenrendbelesz"-t mantraztam, amikor egy amugy nagyon kedves nemet holgy ramejtett egy borondot a kupaca tetejerol. Valoszinu, csak a Burger King vezetoje kuldte hirnokkent, hogy kinyitottak, szoval nem tudtam ra haragudni. Otthon is pont egy gyorskennyerre valo liszt es egy fel doboz amerikai, soha meg nem romlo tejfol vart. A borondom pedig ket nap mulva, hajnali ketto elott nehany perccel, egy szakallas fekete angyal segitsegevel megerkezzett. Valamit kerdezett, de igazabol abban sem voltam biztos, hogy nem csak almodom-e, szoval igent mondtam. Mi mast? A vacsoram is benne volt; kis kecsop es a suto visszarepitette az idoben nehany napot.

Most itt vagyok, minden rendben. Holnap mar megyek is a piacra, ugyanolyan lusta vagyok, mint eddig. Es ezutan elkezdem irni a blog utolso bejegyzeset, azt hiszem, hogy kell ra tobb mint egy honap. Sajnalom! (is, meg nem is).

Nagyjabol 5 hetes szunet utan ujra Detroitban vagyok. Hogy milyen volt ez az ot het? Roviden remek, hosszabban borzaszto. Sok minden tortent es sok minden nem ugy, ahogy kellett volna. Meg most sincs vege a problemaknak, majd leirom, ha minden megoldodott. Azert nem kell sajnalni, jol vagyok es tenyleg nagyon jol ereztem magam otthon. Kicsit lehangolo volt ide visszajonni. Hideg, szurke es maganyos. De talan rovid is. Nehany nap es talan irok tobbet is. Addig is viszlat.

Iden is volt Halaadas napi felvonulas...

Mult heten ujra visszatertem kedvenc kinai ettermemhez, mivel mar keso volt, ehes voltam es nem volt kedvem fozni. Ket honap alatt, amig nem jartam oda, kicsereltek a tarsasagot, csak egy szakacs ismeros, de lehet, hogy csak a hetveg miatt volt igy. Azert a foztjuk meg mindig ugyanaz, csak kicsit lassabbak voltak. Nem emlekszem, hogy leirtam-e, hogy egyszer ott mar megkert az urge, hogy vigyek el neki egy rendelest az egyik kozeli korhazba, meg az autojat is oda akarta adni. Mivel csak ebedszunteben ugrottam be, nem vallaltam el, meg kulonben is. Most meg erre is ratettek egy lapattal. Mikozben vartam az ebedemre, megkerte, hogy beszeljek neki telefonon egy holggyel es kerdezzem meg tole, pontosan hova kell vinni a rendelest. Nem tudom, hogy mibol gondolta, hogy en majd jobban el tudom neki magyarazni, ha a telefonban sem ertette, de azert megprobaltam. Szerencsere volt ott egy no, akinel ott volt a gps a taskajaban, amivel kicsit egyszerubb volt a dolog. Ma visszaterek, nem tudom, mi var ram. Talan segiteni kell fozni.

A Time magazin elkezdett foglalkozni mostanaban Detroittal. Vettek itt egy hazat, hogy folyamatosan tudositsanak, mi tortenik itt, mi a hattere annak, hogy ennyire le van epulve a varos. Egy remek bevezeto cikk is megjelent az egyik szamukban (itt fenn van a neten, es meg tobb is van ott Detroitrol) es egy rovid kepsorozat is lathato a varos pusztulasarol. Azt mellekesen en is tervezem mar egy ideje, hogy korbeautozom es fenykepezgetek a pusztulasrol, mert sajnos van mit. Mar csak batorsag kell es egy tars, aki egy bottal majd tavoltartja a farkasokat.

Tegnap volt harom eve, hogy New York-nal atleptem a hatart. Nagy elmeny volt, amirol akkor beszamoltam. Eleg sokminden tortent azota es a tortentek tobbsege jo elmeny volt. Mindenesetre tegnap lejart a vizumom is, szoval matol illegalisan vagyok az orszagban. Persze ez izgalmasnak hangzik, de nem igaz, csak ha elmegyek, ujra meg kell latogatnom a kovetseget uj vizumert. Szoval emleket allitva e jeles evfordulonak, beraknam ide egyik elso amerikai fenykepemet, nevezetesen az elso Fedex teherautorol, amit eletemben lattam. Kis dolog, de akkor ez nagyon feldobta a honvagytol es egyedullettol megtepazot hangulatomat. Most nem tudom eldonteni, hogy az utolso mondat kepzavaros-e, vagy sem.

Miota juliusban megjelent egy tudomanyos cikkem, folyamatosan arra varok, hogy idezze valaki, mert az fontos errefele. Kicsit turelmetlen voltam, mert azert az nem megy olyan gyorsan, ezeknek a cikkeknek eleg hosszu az atfutasi ideje. De ma vegre, pont szuletesnapomon egy kedves olasz idezett. Vicces, hogy beszeltem is vele a nyaron. Szoval hires vagyok, csak ezt akartam tudatni a vilaggal. Pontosan 28 evet kellett ra varnom, de megerte. Ezzel azert cirkuszban meg nem lephetek fel, de ezen a probleman is dolgozom.

Az van. Sajnalom, hogy nem tortenik semmi a blogon, de tenyleg nem tortenik semmi. Csak kis dolgok. Voltam David Copperfield varazslasan, de sajnos nem engem tuntetett el. Azert vicces volt es erdekes, de sajnos nem igazan tudtam racsodalkozni, nem ereztem egyszer se, hogy varazslat tortent a szinpadon, inkabb csak erdekes trukkok voltak. Tul sok tv-t nezek, ott minden megtortenhet. Tudomanyosan van azert fejlodes, ebben a honapban elfogadtak ket cikket is, amikben tarsszerzo (masodik, illetve harmadik) vagyok es mind a kettot eleg jo ujsagnal. Legalabb ket masik cikk pedig alakuloban es ha elfogadjak oket, azok is nagyot utnek. Ez az ev eleg eredmenyes ilyen szempontbol, volt nehany remek konferencia is. Igazabol meg egy sort sem irtam a blogon, hogy mit is dolgozom. Azt hiszem, nem most fogom elkezdeni reszleteiben. A lenyeg, hogy foleg elektronmikroszkopozassal foglalkozom, meg egereket nyuzok, neha sajnos szo szerint, amiert biztos a pokolra fogok kerulni. Bar a Mario elobb jut oda egyreszt mert idosebb, masreszt pedig szornyubb dolgokat csinalt egerekkel, de arrol csak kulon keresre, privat olvasoi levelben beszelek, mert meg mindig remalmaim vannak. Szoval meg van mit itt kutatnom, pedig mar vonulnek valamerre. Majd ha gyanusan megvaltozik a blog kulalakja es Detroit helyett Timbuktu lesz, abbol majd rajon a kedves olvaso, hogy sikerult. De korai errol meg beszelni. Azert borondoket mar vettem, csak hogy hitemet erositsem. De biztositekkent azert a vizumom is meg lett hosszabbitva. Azert ha nem leszek annyira lusta, mint eddig, akkor eloszedek egy-ket elmenyt es leirom. A legutobbi, nagyon jol sikerult nyaralasunkrol peldaul raktam fel kepeket, lehet gyonyorkodni New York-ban es Washingtonban. Mara ennyit.

A Metropolitan Museumban lattuk ezt a gorog, vagy romai fejet, ami szerintem rettenetesen hasonlit Lord Voldemortra. Meggugliztam es nem csak nekem tunt fol. Ime:

Mostanában sokat jár azon az eszem, hogy kellene már látni egy mosómedvét mindennapi, illetve nagyobb eséllyel éjjeli keretek között, de ez sajnos nem úgy megy, mint a NY-i, vagy Washington DC-beli látványosságok, amikhez csak rohangálni kell és hamarosan elmesélésre kerülnek, ehhez türelem, vagy elegendő képzelőerő és megfelelő árnyékok kellenek. Szóval miközben éppen egy mosómedvét szugeráltam bele a jövőmbe, összefutottam egy oposszummal. Gondolom, mindketten vacsorázni indultunk, bár talán kicsit más igényekkel. Helyes kis állatnak tűnt, ahogy az autó alatt csücsült. Fénykép sajnos nincs, de lerajzoltam a könnyebb érthetőség kedvéért. Remélem, hogy látható a hosszú patkányszerű farka és fehér pofája. Amúgy meglehetősen rosszindulatú és nehezen megközelíthető állatnak tartja a közbeszéd. Szerintem csak felreértés lehet.

Hétvégén újabb nyári kiruccanást terveztünk magunknak, ahová velünk tartottak indiai barátaink, Shylender és Jyuti is.

Pénteken reggel indultunk, s útközben beugrottunk Midland városkájába, ahonnan Kim barátunk származik és megnéztük a "világhíres tridge"-et, amit csak mi neveztünk el így, de tényleg klassz: a kis városkában két folyó találkozik, és fölöttük építettek egy hidat, aminek nem kettő, hanem három "lába" van. Persze csak gyalogosoknak. És egy szép kis parkba lehet rajta eljutni, ahol elfogyasztottuk az ebédet.

Délután Traverse Citybe érkezvén egy kisebb sétát is tettünk a híres homokdűnéken, amikor megláttuk, hogy egy kb. 140m-es lejtőn le lehet menni egyenesen a Michigan-tóhoz. Nem sokat gondolkoztunk: hamar leszaladtunk a domboldalon, ami nagyon meredek volt, viszont a homokban-mezitlábasan-süppedést annyira élveztük, hogy nem gondoltunk a visszaútra. Lenn, a parton a víz nagyon kellemes volt, közel s távol senki más, csak mi (kevesen akadtak olyan bolondok, akik lejöttek volna...). Álomszép hely!

Visszafelé több, mint fél óránkba tellett, hogy tüdőnket kiköpve és minden izmunkat megfeszítve feljussunk a parkolóhoz. A gyerekeseknek inkább azt javasoltuk, hogy ne menjenek le, mert a felfelé mászó kisgyerekek, akiket útközben lehagytunk, bizony már sírtak is...

Még egy utolsó sóhajtás a kilátóból, aztán visszamentünk a városba, hogy motel után nézzünk. Néhány "teltházas" elutasítás után azért sikerült egy helyen elcsípni az utolsó szobát. Gond megoldva, szóval sétáltunk még egyet a belvárosban, ahol életem egyik legjobb fagyiját ettem! A csokifagyiba a csaj frissen vagdosott bele csokidarabokat, meg málnát... Nyami!

Szombat reggel visszatértünk a homokdűnékhez, csak egy pár kilóméterrel arrébb, s egy jó nagy túrát tettünk mezitlábasan! Itt már nem volt olyan nagy szintkülönbség, szóval élvezhető volt a dolog. Sőt! Szuper volt! Ismét a Michigan-tóhoz jutottunk ki, ahol a fiúk megmártóztak kicsit a vízben, de szerintem baromi hideg volt. Jyuti homokvárat épített, én meg fényképezgettem. Csak az a frány pillangó mindig elröpült...

A parkolóba visszasétáltunk, majd nekivágtunk az útnak Petoskey felé, ahol a fiúk ismét csobbantak egy nagyot a városka öblében a mólóról, ami szerintem állati magas volt, de ők élvezték. Aztán Pistivel elmentünk szentmisére, meg egy picit sétáltunk a városka szívében. Hét óra előtt újra autóba ültünk, s pont kezdésre odaérkeztünk a városon kívül tartott powwow indián-talákozóra. Nekem az egész hétvégéből ez volt a kedvenc részem, már nagyon vágytam rá, hogy láthassak indiánokat.

Szombat este egy St. Ignace-i kempingben szálltunk meg, ahol Pistivel láttunk hullócsillagot. Nem felejtettünk el kívánni egyet! :)

Vasárnap komppal mentünk a Mackinac Island-re, ahonnan évtizedekkel korábban kitiltották az autókat, mert megrémítették a lovakat. És azóta is csak biciklis, lovas és gyalogos közlekedés van ott. A sziget amúgy nem óriási, egy-másfél óra alatt teljesen körbe lehet biciklizni. Mi is így tettünk. Azért gondoljatok bele: kukásautó, szállodai hordár, aszfaltmosó autó, stb., stb., ezek mind lovaskocsival működnek és működnek!

Van erődjük is, ami nagyon klassz, lehet menetelni a katonákkal, meg szépséges sziklák...

Nem is tudom elmesélni, szóval nézzétek meg a jépeket, azok magukért beszélnek!

Képek: http://indafoto.hu/katonaik/collections

R.

Szeptember 10-én, egy év és egy hónap után újra Magyarországra érkezem!

Csak sajnos megint egyedül...

R.