Már több, mint két hete Grosse Pointba költöztem. Amíg Pisti távol van, addig Acsádiék kutyáira, papagájaira, halaira és a házra őrködöm. Ha már úgyis itt kellett maradnom, úgy tűnt, ez lesz a legjobb megoldás. Végülis elvagyok itt. Klassz, hogy van kert, meg lehet bicajozni és még este is kimehet az ember lánya az utcára. Az alkalmat kihasználva elmentem fodrászhoz is. Nagy bátorság kellett hozzá, mert eddig még nem voltam Amerikában fodrásznál. És egyedül megküzdöttem az ollókezűvel, aki nagyon kedvesnek bizonyult.

Ez lenne a két fenevad, akikre vigyázom. Bella, a zsömleszínű spániel, aki megállás nélkül csak enne, pedig fogyókúrázik. A háttérben pedig a hepciás Cappuccino, aki 100%-ig megköveteli, hogy az ember egész nap csak vele foglalkozzon, s jaj annak, aki nem így tesz: hallgathatja az "olajoztlan ajtó-nyikorgás" hangját, amit valahogy kiad magából. Amúgy mindennek ellenére jópofa kis kutyák, valahogy csak eltelik még ez a pár nap.