Péntek (Május 1.)

A mai nap kissé zűrösen indult. Hajókirándulást terveztünk Marioékkal, s a parton találkoztunk volna, de egy barom rossz irányba irányította Pistit, s mi így lemaradtunk az indulásról. Eggyel későbbi járattal mentünk Marioék után, majd visszafeé már együtt hajókáztunk. Ez igazából nem is annyira hajókázás volt, mert egy böhöm nagy komp volt, ami az öbölben fekvő kis szigetre szállítja a lakosokat. A kilátás mindenesetre gyönyörű volt, az egész várost lehetett látni, az öböl másik oldalán pedig a nemzeti park havas hegycsúcsait, ahová holnap megyünk! Juppi!

Azt hiszem elég jól látszik ezen a képen, hogy mennyire fújt a szél... A háttérben a város: mögöttünk a belváros, tőlünk balra pedig a híres Speace Needle. Ez a kedvenc képem. :)

Délután befizettünk egy túrára a Boeing gyárba. Térfogatra az a világ legnagyobb épülete. Hát állati nagy is! Sajnos bent nem lehetett fényképezni, csak egy pici, külső kiállítóteremben. Ott készültek ezek a remekművek:

A szerelőcsarnokban láttuk az új, Boeing 787-est, amelynek különlegessége, hogy nagyon hajlékonyak a szárnyai: a törésteszteknél csak akkor tört el, amikor a gép teste fölött már majdnem összeértek. Állítólag ennek az lesz az egyik jótéteménye, hogy kevésbé lehet majd érezni a turbolenciát, ami a hányósoknak azt hiszem, fontos... Meg párásabb lesz a levegő az utastérben, amit most számdékosan tartanak olyan szárazon és jó sokat isznak az utasok.

Volt egy fickó, akit hosszabban figyeltünk: épp a szárnyba szerelt be egy kb. 30cm hosszú fémdarabot és nem volt valami bíztató a látvány: ide oda forgatta, sehogy sem illett be, néha elment megnézni a számítógépen, hogy hogy is kéne, aztán egy 10 perces próbálkozás után sikerült neki. Mert hogy minden szerelőnek van egy számítógépe, ami segít nekik. Rengeteg ember, rengeteg számítógép, négy-öt félkész repülőgép, kb. ez volt a csarnokban. És minden munkás biciklin közlekedik, mert olyan nagy a csarnok.

Nagyon klassz volt látni!