Szerda (Április 29.)

Mivel Pisti túl volt az előadásán, ma már ő is csatlakozott a kalandozásaimhoz. Reggel neki is vágtunk a távolabb eső "Undergroud tour"-nak. Ott futottunk össze Karlyval, így együtt jártuk végig az idegenvezetést. Az idegenvezetők nagyon jóhumorú fickók voltak. Kicsit nehéz lenne elmagyarázni, de a dolog lényege, hogy Seattle egy jókora területe alatt fekszik egy földalatti város, mert alacsonyabb volt a föld szintje, amikor idetelepedtek. Csak sok gondjuk volt a dagálykor visszaáramló szennyvízzel, meg mocsarasodott a terület, ezért amikor egy baleset folytán leégett a városka, kitalálták, hogy feltöltik a területet, s megemelik a föld szintjét. Igen ám, de a megvalósítás ha jól emlékszem több, mint 8 évbe tellett. Annyit nem tudtak várni a lakosok, s újjáépítették a házaikat: emeletesre. Aztán amikor az utakat már megemelték, akkor a házak földszintje gyakorlatilag föld alá került. Ebből ma már csak kettő van meg, az egyik játéküzlet, a másik régiséglereskedés, s az utcafrontról lépcsőn kell lemenni. A hajdani földszintek nagyrésze betemetődött, vagy pinceként üzemel. De az érdekes, hogy pl. a régiségüzletben vannak "semmibe néző" ablakok.

Summa summarum, nagyon érdekes túra volt. Ja, és ott tudtuk meg azt is, hogy Seattle eredetileg az ott élő indián törzsfőnök neve volt.

Délután meghallgattuk Karly és Mario előadásait, majd miután mindenki fellélegezhetett, elmentünk egy közös vacsorára a kikötő híres Elliott Éttermébe. A többiek kipróbálták a kagylót. Nekem még nézni is sok volt. De állítólag mindenkinek ízlettek a különleges tengeri herkentyűk. Én maradtam a jól bevált csirkénél. :)