Pár hete a suliban szóba került a kefir. Itt valamilyen oknál fogva nem lehet kapni egyáltalán, ezért nem is ismeri senki. Egyedül Gilda ismerte az osztályban, aki Chiléből való, valamint a tanárom, akinek a felmenői ukránok. Végül Steve, a tanárom kibökte, hogy ahol ő lakik, van a közelben egy lengyel bolt és ott lehet kapni. Gildával megkértük, hogy ha majd elmegy oda, hozzon nekünk. Pistinek nem mondtam el, csak azt, hogy Steve hoz valami meglepetést.

Hosszas várakozás után tegnap megérkezett a kefir-szállítmányunk! Két üveggel kértem, amik egyenként majdnem egy literesek. Pisti is nagyon örült a meglepetésnek. Végülis ő már több, mint egy éve nem volt otthon és nem evett, pedig nagyon szereti. Most dőzsölünk. Megpróbálunk magunk is készíteni belőle, de ha nem sikerül, Steve szívesen hoz nekünk máskor is. Jó fej. És még arra is figyelt a vásárláskor, hogy a természeteset válassza, ne a felzselésítettet. Megyek is élvezkedni: csalogat a hűtő...