AUG. 25. HÉTFŐ

Úgy döntöttünk, hogy a mai napot természetben töltjük. Ki is választottunk egy metroparkot. A metroparkok nagyon nagyok és kb. tíz fekszik Detroit város körül. Amit mi választottunk, abban van egy kis tó, amiben víz alatt teknősöket lehet nézni. Sajnos azonban egy teknős sem volt hajlandó odafáradni az üvegbúrához, így kénytelenek voltunk megelégedni néhány szépséges halacskával.

A sikertelen teknősles után egy kisebb sétát tettünk a tó körül, aminek során láttunk V-alakban repülő ludakat és még magunkba szívtunk egy kicsit az utolsó nyári napsugarakból.

Majd felkerestük a "picnic area"-t, ahol jóllaktunk az otthonról hozott elemózsiából. Közben gyerekcsoport szaladgált körülöttünk és egy bácsi szebbnél szebb sárkányokat eregetett a közeli dombon.

Teli pocakkal átsétáltunk a játszótérre, ahol találtunk egy hatalmas labirintust. Szerencsére kijutottunk! Marikával versenyt is rendeztünk, hogy ki jut ki hamarább, de sajnos csúfos vereséget szenvedtem...

A mókát mégjobb móka követte: a parkolóban megengedték, hogy vezessek! Igaz, a kocsi autómata váltós, de így legalább sikerélmény volt életem első, igazi autóvezetése! Tettem pár kört a parkolóban és kétszer be is parkoltam! Vezetni csúcsász!

Kis autós kalandomat követte a nyaralás egyik (legalábbis számomra) fénypontja: egy hosszabb túrát kinézve bevetettük magunkat az erdő rengetegébe. Az erdő csodaszép volt, ember sehol nem volt rajtunk kívül. Csend és nyugalom. Marika felfedezett egy juharfát, amire teljesen rátapadt és kinyújtott nyelvvel várta, hátha megszánja őt a fa pár csepp édes nedüvel. De hiába minden. Néhány kilómétert megtéve eljutottunk végcélunkhoz, egy csodaszép tavacskához, melyet nádkoszorú ölelt a keblére. A mólón még várt ránk a délutáni napsugár, s mivel még volt kis időnk, a padon süttettük a hasunkat. Ezúttal szó szerint! Mindhárman álomba is szenderültünk, ami talán a hátrahagyott kimerítő napoknak köszönhető. Húsz perc szundítás és szebbnél szebb fényképek készítése után búcsút vettünk az idilli tájtól és visszbandukoltunk az erdőn át járgányunkhoz.

Mivel a Somerset Mallban Marika sikertelenül járt, elvittük egy másik bevásárlóközpontba, a Great Lakes Crossingba. Ez a kedvencünk, mert nem túl nagy, viszont minden van benne. Két órát töltöttünk benn, s végülis egy nadrágot azért sikerült találnia, nekem meg egy szép, kék blúzt. Szóval sikerrel zártuk a napot.