AUG. 17. VASÁRNAP

Kinéztük az interneten, hogy 9-kor lesz magyar mise a torontoi Szent Erzsébet plébánián, ahová sikerült is odaérnünk. Szép, modern templom, s jóval többen voltak magyarok misén, mint Detroitban szoktak lenni. 

Mise után visszatértünk a szállodába, hogy kijelentkezzünk. Pakolás közben Szoldzs még kért egy kis kávét az egyik szobalánytól, hogy vezetés előtt felpörögjön. Végül a szobalány (aki inkább szobaasszony volt) megkérdezte tőle, hogy milyen nyelvet beszél. Szoldzs mondta, hogy magyarul, mire ő így folytatta:-"Akkor talán folytathatnánk is magyarul!" Nem is kell mondanom, hogy nagy nevetés és egy rövidke beszélgetés alakult ki drága anyanyelvünkön. A néni is magyar volt. Sajnos sokáig nem tarthatott a csevely, ugyanis ő éppen dolgozott. Kijelentkezéskor azért külön elköszöntünk még tőle is. 

Dél felé vettük az irányt, a Niagara felé, de útközben még tettünk egy kis kitérőt Niagara on the Lake nevezetű kisvárosba. Niagara on the Lake elbűvölő hangulatáról és csodás kis házikóiról híres. Kicsit olyan, mint Magyarországon Szentendre belvárosa. A városka valóban elragadó, utcái telis tele vannak gondozott virágágyásokkal, a főutcája kis üzletekből áll, a tóparton egy nagy zöld park terül el. Ahol egyébként két esküvős pár is fényképezkedett, meg láttunk egy keleti családot, akik perzsaszőnyegen piknikeltek. Szoldzsnak ez nagyon tetszett, le is fényképezte. És ne feledkezzünk meg azokról a veterán autócsodákról sem, amelyek nem garázsban porosodnak, hanem vagány gazdáikat szállítják az utakon, s ezzel megörvendeztetik a járókelőket is! Csak aznap láttunk hármat!

A városkában tett kitérő után már egyenesen vezetett az út a Niagara felé. Késő délutánra meg is érkeztünk. Először az USA-ba átívelő, monumentális híd nagysága taglózott le minket. Gyorsan megkeresük a szállónkat, bejelentkeztünk, lepakoltunk és bevetettük magunkat Niagara "éjszakai életébe". 

Ahogy leértünk, rögtön csodálkoztunk is egy nagyot, ugyanis a Niagara nem is egy, hanem két vízesés! Van egy egyenes, ami az USA oldalon van, s a másik, híres patkó alakú a canadai oldalon. Mindkettő álomszép! Azért egy kicsit sokkot kaptunk a szálló párafelhőtől, meg a rengeteg indiai és kínai látványától... Mintha csak Ázsiában lettünk volna! Hosszas csodálkozás után vacsora után néztünk. Egy olasz étteremben kötöttünk ki, ahol Marika és Szoldzs pastat fogyasztott, de én finom csirkelevest, meg bevállalósan egy tortaszeletet kértem. Rendeléskor nagyon furcsán nézett rám a pincérnő. Akkor még nem is sejtettem, hogy a tortaszelet kb. négyszer akkora lesz, mint amit Magyarországon szoktak szervírozni. Hárman alig tudtuk betolni, de mi nyertünk!

Vacsi után visszarohantunk a vízesésekhez, de a szokásos vasárnapi tüzijátéknak csak a végét csíptük el-Szoldzs nagy bánatára. Vígaszul és a nagyobb hiszti elkerülése végett még lerohantam vele a partra, hogy megnézhesse a vízeséseket esti díszkivilágításban. Hát annyira nem érte meg, hogy egy ilyen vacsi után még szaladgáljunk is...