Munkahelyem egyik legjobb tulajdonsaga, hogy az alagsorban  van az egyetem allathaza. Mike, ako a masodikon dolgozik, az egerek miatt eleg sokat van ott, jol ismeri a helyet es a dolgozokat es mindig kap tippeket toluk a beerkezo allatokrol. Ha valami erdekes jon, akkor szol es lemegyunk jatszani vele/veluk. Legtobbszor malacok jonnek, azok jo fejek es tudjuk a kodot a szobajukhoz. Lopni kell a kutyaktol nehany jutalomfalatot, azzal meg lehet oket venni. Mindig van nekik berakva labda, sipolos zsiraf, miegymas. A szomoru a dologban, hogy nem erdemes nagyon baratkozni veluk, mert nehany napnal nem maradnak ott, mennek a mutobe, egyes pletykak szerint pedig elektromos sokkolokat tesztelnek rajtuk. Ami elohozta ezt a dolgot, az az, hogy ma jott egy 4 napos malac, ami hihetetlen pici volt, de ki akartuk probalni, hogy mukodik. Az egyik kedves allatgondozo no beengedett minket. Mike mar volt ott, a no meg is jegyezte, hogy latta reggel arra osonni. A malac nem volt annyira kedves. Briant lepisilte, engem megharapott, Mike kezeben pedig elkezdett valami kegyetlenul visitani, mint egy malac. Meg a Doppler effektust is megfigyelhettuk, ahogy Mike kuzdott vele. Vicces volt, ahogy a holgy vegul lassan lenyugtatta, de meg sokaig, egyre halkabban nyusszogott. Sajnos holnap mar o se lesz koztunk. Nem lesz belole ekkora allat...