Holnap lesz a nagy Hálaadás ünnepe, vagy ahogy itt mondják: Thanksgiving.

Mi is az? Hááát, ez egy hosszú történet. Kezdjük az elején. 162o-ban érkeztek az első telepesek Angliából. Nagyon hideg tél volt, s nem ismerték az itteni élelmeket. Sok százan meghaltak, végül az őslakos indiánok segítettek nekik házatépítenni, adtak élelmet. 1621-ben a telepesek ezt egy nagy lakomával hálálták meg az indiánoknak, az volt az első Thanksgiving. Nos, azóta minden évben ünneplik ezt november negyedik csütörtökén. Ennek az ünnepnek a jellegzetes kajája a pulyka, a pumpkinpie (tökpite), a vörösáfonya-szósz, meg a krumplipüré édesburgonyából. Ezt lehet látni gyakran amerikai filmekben. Na, szóval ez lesz holnap. Mi ma a suliban tartottunk egy pot-lackot. Azt nevezik így, amikor mindenki a saját országának a kajáját főzi, s bedobjuk a közösbe. Ez alég gyakori errefelé, Pistiéknek is volt a kórházban. 

Ettem finom jemeni kaját, sajnos a nevét nem tudom, de egy hatalmas (kb.45cm átmérőjű) kör alakú, réteges tészta volt, amit mézzel kellett enni. Nekem ez ízlett a legjobban. De ettem még egyiptomi osztálytársam által készített, eredeti falafelt, afrikai csirkepörköltet, kókuszreszeléket jégkrémturmixban, meg csípős kajákat is, amik annyira nem estek jól.

Ami engem illet, én háromféle palacsintát vittem (túrósat, kakaósat és lekvárosat). Sikere volt, főként a lenti kávézó szakácsainak körében, meg Pierre barátomnak is ízlett. Meg csináltam a piacon vásárolt dióból bejglit, de a rossz élesztő miatt nem kelt meg a tészta, így inkább csak egy jó diós tekercs lett bejgli helyett. De ezt a többiek úgysem tudják! :o)

Jó volt nagyon a hangulat. A tanárok kitaláltak nekünk az ország-városhoz hasonló játékot is. Sokat beszélgettünk, remekül éreztem magam! Főleg a nepáli lányokkal voltunk el. A fényképeken ők vannak piros pulcsiban. Ez is egy olyan nap volt itt tartózkodásom alatt, amit nem fogok elfelejteni.