Ma az Easten Market nevezetű piacot kerestük fel. Kutya hideg volt!
De ennek ellenére remekül szórakoztunk! A legjobb buli az az üzlet volt, ahol fűszereket árusítanak: egy pici üzlet, tele polccal, amin véges végtelen csak fűszerek sorakoznak! Meg mustárak, tormák és hasonló ínyencségek. Mért nevezem ínyencségnek? Hát azért, mert itt a boltokban elég sovány az ilyen jellegű kínálat. Szinte csak sót és borsot lehet amúgy kapni. Hát most jól be is vásároltunk. Kb. 2-3 literes üvegekben voltak a fűszerek, s az eladóktól kellett kérni unciában. Furcs, hogy itt teljesen mások a mértékegységek. Folyékony dolgokra főleg a gallont és pintet használják, súlyra a fontot és az unciát. De a varázsszó a "cup", vagyis a bögrényi, talán ahhoz hasonló. Mindenesetre 2,5 dl-t jelent. A receptekben ezt használják a leggyakrabban. Először nagyon furcsa volt, mindig átszámoltam a mértékegységeket, de most már tanultunk róluk részletesen a suliban: melyik minek a váltó mértékegysége, s most már kezdek belejönni. A legrosszabb még mindig a hőmérséklet, mert azt itt Farenheitben mérik. De annak is van egy egyszerű átszámolási módja: pl. 25Celsius azt szorozd meg kettővel, adj hozzá harmincat és megközelítőleg megkapod Farenheitben, tehát az 8oF.
Visszatérve a piacra: a fűszeres után a mogyorós, olajosmagvas, édességes spéci boltban találtam Dr. Oetker pudingot és vaniliáscukrot! Ez már tényleg szuper volt, hiszen itt puding alatt is mást értenek, s a miénk ritkaságnak számít. Ja, meg volt darált dió is, ami néhánynap múlva felhasználásra is került. És a lényeg: mindkét üzletben volt Szegedi pirospaprika és más fűszerkülönlegességek is! Nagy volt az öröm!
Még betértünk egy harmadik helyre is, ahol főleg büdös sajtokat árulnak, meg mindenféle konyhai cuccokat: kaját és felszerelést is. Itt láttam Mikulás-csokit. Megnyugodtam, hogy majd tudok hol venni. Csak legyen, aki megérdemli... :o) Ennek az üzletnek az emeletén fonott kosarakat, tálcákat, kézműves, lakberendezős portékát árusítottak. Aki ismer, annak nem kell magyaráznom, mennyire élveztem! Persze voltak gagyi cuccok is: pl. műanyag kapszulák egy zacskóban. Kiderült, hogyha vízbe dobja az ember, akkor dinoszauduszok alakulnak belőle. Hogy hogyan, azt nem teljesen értem...
Kifelé menet a szomszéd bisztróba tértünk be enni. Volt HUNGARIAN kolbász! Lehetett nyersen is kapni, de megsütve pita-szerű szendvicsben is. Persze ettünk belőle, s jó, fűszeres, csípős volt! De ami a legjobb, hogy amíg ott ettünk, csomó fekete jött még kajálni, és sorra ők is ezt kérték! Pisti szerint Detroitba itt hangzik el legtöbbször a 'hungarian' kifejezés. Mindenesetre szívetmelengető élmény volt!
Utána folytatódott volna kabátvásárlási kálváriám, de.... Rossz sarkon vártuk a buszt, ami csak óránként jár, így inkább hazamentünk.
A buszmegállókról:
Jobb esetben van egy normális megálló, de soha, sehol nincs kirakva arról tábla, hogy melyik busz áll meg ott. Vagy tudod, vagy nem... Legtöbb helyen viszont még buszmegálló sincs, csak egy közlekedési tálbához hasonló valami jelzi, hogy ott jár busz. Persze a járda sincs néhol kikövezve. És integetni kell a busznak, hogy megálljon. Ami viszont pozitívum, hogy ha nem a buszmegállóban integet az ember, akkor is megállnak legtöbbször! Ez nagyon klassz! És mindenki szép kényelmesen száll le és föl, senki nem rohan. Elég nyugis itt a buszközlekedés. Senki nem kezd el zsörtölödni, vagy kiabálni azért, mert valaki épp a biciklijét szereli föl a busz elején található biciklitartóra... Magyarországon már vér folyna...
