Helló mindenki, itt Rita. Holnap lesz egy hete, hogy itt vagyok Detroitban. Bocs, hogy edddig nem jelentkeztem. Elég zsúfolt hál' Istennek a programom, meg még ezt a honlapot se tudtam kezelni. Jó, hogy nincs időm unatkozni. Néhány embernek már írtam egy levelet, most ezért nem leszek annyira részletes. 

Lényeg a lényeg, iskolába járok, ahol főképp mexikóiakkal és jemeniekkel, meg pár afrikaival és még ki tudja kikkel próbáljuk elsajátítani az angol nyelvet.

A tanárnőt Emilynek hívják.  Nagyon elhivatott és szuper tanár.  Kár, hogy Magyarországon csak egy ilyen jó nyelvtanárom volt... Minden nap új szavakkal kezdjük, utána azt gyakoroljuk. Azután jön az új nyelvtan, amivel el is vagyunk 11-ig. Akkor 15 perc szünet. Szünet után szövegértési feladatok vannak, meg nyelvtani tesztek. Ebédidő után pedig mindig van valami államismereti dolog. Szenátorokról, meg fehérházról és hasonlók. Egy hét után ezeket még nem igazán értem. 

A csoportom nagyon vegyes:  a  19 éves mexikói srácoktól, a fiatal feleságeken és a kubai nyugdíjas bácsin keresztül az El salvadori és kínai nagymamáig mindenki megtalálható. Jó vidám csoport. Főleg a csoport felét kitevő mexikói bandának köszönhetően. Csomót viccelődünk. Tegnap meg is tapsoltak engem, hogz egy hét után milyen jól megértek mindent (habár még nem igen beszélek). Nagyon vicces volt. Állandóan megtapsolnak valakit. Ez olyan amerikai...

Tegnap nagy kalandom volt: egyedül vásároltam a CVS-ben. Itt ezt nevezik gyógyszertyárnak, de inkább egy DM-re vagy Rossmanra hasonlít.  Van benne papír-írószer, füszerek, jégkrém, matchbox, szóval elég vegyes, de van benne rendes patika-részleg is: ott külön kiszolgálás van receptre. 

Pistivel főztünk is:  bolognai féle volt a menü. Hát, igaz, ami igaz, az ízek nem olyanok, mint otthon... De ha magunk főzünk, az legalább egy kicsit hasonlít.  A suli is, ahová járok, rendelkezik egy konyhával. Minden nap 3/4 11 körül olyan őrületes büzt áraszt magából, hogy azt elmondani nem lehet. Ma már egész jól viseltem, de hétfön a hányinger kerülgetett. 

Nekem nem okoz a város olyan kultúrsokkot, mint azt páran megjósolták. De valószínüleg azért, mert lélekben készültem rá. Eddig nem találom rosszabbnak (értsd veszélyes) Budapestnél. de ez még változhat. :o)

Sajnos most takarítanom kell. Ez a kis lakás átka: nem lehet rendet tartani. Semmi nem fér el... 31m2

Minden jót, kedves Barátaink!