Jó nagy lemaradással, de azért folytatom beszámolónkat. Sajnos eddig mindketten eléggé elfoglaltak voltunk, de nekem véget ért az iskola, az önkéntes munkát is befejeztem, így több időm jut más mókákra és blog írására is.

Bár Seattle óta még sok izgalmas dolgo történt velünk, pl. volt magyar fesztivál, meg virágnap a piacon, és golfoztunk is, azért én mégiscsak Seattle-vel folytatnám. Ezt tekintsétek amolyan előzetesen, majd oda is lassacskán eljutunk...

Hétfő (Április 27.)

Mivel Pisti a konferencián töltötte a napját, így egyedül vágtam neki a város utcáinak. S mivel csak pár sakroknyira volt a Piac, ezért ott kezdtem a napot. Seattle halpiaca nagyon híres, ezért annak ellenére, hogy nem eszem semmilyen halat, nekem is meg kellett néznem. Hát mit is mondhatnék: egy jó hangulatú, nagy piac, ami tele van jópofa árusokkal, remek, friss tengeri herkentyűkkel, szép a kilátás az öbölre és vannak hippik is. Aki arra jár, mindenképpen tegyen egy sétát a piacon, s látogassa meg a Malacot is! Malacnak volt neve is, de azt elfelejtettem. Ő egy életnagyságú malacpersely, ahol jótékonyságra gyűjtenek pénzt, s persze minden gyerek megmássza, amint ezt láthatjátok is:

Hosszas keresgélés után sikerült ráakadnom az első Starbucks épületre is. Ez olyan láncolat, min a McDonald's, csak ők kávét meg süteményt árulnak. Egész Amerikában mindenhol ott vannak, s innen indultak közel 40 évvel ezelőtt. Itt, Seattle-ben minden utcasarkon ott vannak és egyáltalán nem túlzok! Kicsit csalódtam bennül, mert valami különlegességre számítottam, mondván, hogy ez volt az első épületük, de ugyanolyan volt ez is, mint a többi.

Délután felgyalogoltam a város távolabb eső Volunteer Parkjába. Útbaejtettem Jimi Hendrix szobrát, aki itt született, s egy forgalmas utca szélén "tépi a húrokat".

A park a hegyoldalban van és nagyon békés. Tele volt varjakkal, meg szép virágokkal. Fölmentem a város régi víztornyába is, ami most kilátó, s jól kiláttam a városra. Aztán süttettem a hasamat a tóparton a fűben. Elindultam vissza a városba, amikor szembejött velem két fickó biciklit tolva. Pontosabban az egyiküknek velocipédje volt. Fel is pattant rá, s tett néhány kört a víztorony körül.

Hogy miket láttam még útközben? Szembejött két transzfesztita, nagyon "bájosak" voltak.

Meg elmentem egy "keresztény templom" mellett, amin egy hatalmas, melegeket invitáló zászló volt. Alább láthatjátok a képen. Hogy pontosan milyen keresztény felekezet volt, az nem derült ki, de arra tippelek, hogy nem katolikus...

Estére visszabaktattam a hotelba, majd kissé felfrissülve a konferenciára, ahonnan indultunk is partyzni a Speace Needle-be, ami a város nevezetes tornya/kilátója. Jó kis party volt, fincsi kaja, de a legjobb az egészben az volt, hogy onnan nézhettük a naplementét az öböl felett. Szép lezárása volt ennek a hosszú napnak.