AUG. 26. KEDD: A BÚCSÚ NAPJA

Mivel első nap sikertelenül jártunk és Marikának úgyis csak délután indult a gépe, ezért úgy határoztunk, hogy még egyszer elmegyünk a GM-be és megpróbáljuk elcsípni a túrát. Sikerült is, így feljuthattunk a toronyház 72. emeletére, ahonnan elénktárult Detroit lapos látványa. Szerencsénkre szép, napos időnk volt. Elláttunk a St. Claire-tóig, meg a házunkig és persze Kanadába. Marika így egyszerre inthetett búcsút az egész városnak!

Utolsó nagy kalandunk az volt, hogy megkerestük azt a helyet, ahol a filmekből ismeretes amerikai palacsintát lehet kapni. Meglehetősen furcsa, de szalonnával, meg tojással, meg ehhez hasonló dolgokkal fogyasztják. Mi a klasszikus, lekvárosat választottuk, de nem is bírtuk megenni a három szeletet (ami egy adag!), meg nekem nem is ízlett. Nagyon könnyű, levegős a tészta, ugyanakkor mégis zsíros és laktató.

A palacsinta után még sikerült egy kört tennünk a people moverrel, vagyis a magasvasúttal. Marika erre várt két hete. Ja, meg hogy elvisszük Vegasba, de az nem jött össze. Majd legközelebb.

Délután kivittük őt a reptérre, s majdnem könnyes búcsút vettünk tőle. Nekem nagy élmény volt, hogy a tesómnak megmutathattam, hol és hogyan élek. De Szoldzs nem volt otthon egy éve, szóval neki szerintem még nagyobb élmény volt, hogy végre találkozhat valakivel a rokonságból. Ugye, Rokon?!

Kár, hogy vége, de egy életreszóló élmény volt!

Remélem, ti is élveztétek az írásaimat!