AUG. 23. SZOMBAT 

Reggel ismét Pralay társaságában indultunk útnak. Ezúttal a piacot vettük célba, ahol egy hatalmas bevásárlókörutat tettünk. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Marikának beszereztünk friss, édes ananászt kóstolóba. Ő pedig vett magának egy nagy üveg juharszirupot. Igazi megszállotja lett...

Piac végeztével bedobtunk egy gyors ebédet, majd Marika kérésére visszatértünk Dearbornba, a Greenfield Village mellett fekvő Ford Museumba. Mivel koradélután érkeztünk, lehetetlennek tűnt, hogy körbejárjuk az egész kiállítást.

A kiállítás legnagyobb részét az autógyártás száz éves évfordulójára rendezett rész tette ki, ami lenyűgöző volt: hajdani amerikai elnökök kocsijai, egy hatalmas, mozgó büfékocsi, különféle lakókocsik és megannyi szebbnél szebb járágny.

Számomra a legkedvesebb rész mégiscsak a biciklik voltak: velocipédek; fakerekű, favázú biciklik; segédmotorral felszerelt háromkerekű bringa; kétvázú, kétszemélyes, kétkormányú, de csak egy elsőkerékkel rendelkező duplakerékpár (ajánlott válófélben lévő pároknak) és még más csodaszép drótszamarak.

Marika és Szoldzs az óriás vonatoknál fogtak padlót: akkora volt a gőzmozdony, hogy a vezetőfülkéből nem is lehetett ellátni az elejéig, ráadásul nagyon magas is volt! Brutális energia, fel sem lehet fogni igazán! Meg volt ugyancsak hatalmas jégtörő mozdony is!

De nagyon tetszett a törpéknek épített mini-lovashintó is, melyben valóban utaztak emberek és amelyet pónilóval huzattak. A repülőgépek után, s zárás előtt utolsóként még bejutottunk egy háború utáni kerek, mobil acélházba is. Azt azért találták ki az amcsik, mert a háború miatt jól ment az acélgyártás, a leszerelt katonáknak meg nem volt hol lakniuk. Így kieszeltek egy olyan mobilházat, amit pár nap alatt öszze lehet szerelni, s a korhoz képest luxusberendezésekkel is rendelkezett, mint pl. zuhanyfülke, mosogatógép, elektronikusan forgatható polcokkal ellátott, beépített szekrény és beépített gardrób. Maga az épület kerek, így a helyiségek formája meglehetősen furcsa, de gyakorlatilag valóban minden benne van, ami szükséges. Csak hát azért mégis...

Záráskor elhagytuk a kiállítótermet, kocsiba ültünk és elhajtottunk a Summerset Mallba, ami az egyik legelegánsabb bevásárlóközpont Detroit környékén. Megtaláltuk a Jóbarátokból ismeretes Ralph Lauren üzletet is, de annyira elegáns volt, hogy végül nem mertünk bemenni sem. :) Aztán a "Forever 21" nevű boltban kötöttünk ki, pedig elsőre nekem nem jött be, de pozitívan csalódtam benne és találtam egy szép, kék felsőt. Marika nagy bánatára nem tudott semmit választani, meg sajnos az időnk is kevés volt shoppingolni.

Este megint hullafáradtan dőltünk volna az ágyba, de megígértük Pralaynak, hogy hazahozzuk éjjel egy indiai buliból. Szerencsére már 11 körül hívott, hogy mehetünk érte. Furcsa környék volt: klassz házak egy kupacban, egy kivilágítatlan, erdőben vezető utcából nyíló lakóparkban. Furcsa ez az amerikai építkezés, még mindig nem szoktam meg...