AUG. 22. PÉNTEK

Reggel nyitásra az autókölcsönzőbe mentek a fiúk egy újabb járgányért. Hogy ki volt a másik Szoldzs mellett? Hát a Pralay. Elhívtuk kirándulni, s reggel betelefonált, hogy fáj a hasa. Nagyon utálja a főnökét, szóval egyáltalán nem kellett győzködni...

Ma tehát négyesben észak felé vettük az irányt. Első állomásunk Flint volt, ahol egy "Cross Road Village" nevezetű helyre tértünk be. Ez egy kisebb skanzen-féleség. Sokkal falusiasabb, mint a Greenfiald Village volt. Az ok, amiért ide is elmentünk, hogy gőzhajózhassunk. Amit meg is tettünk, csak nem gőzhajón, ugyanis az csak egy látszat-gőzhajó volt. Ami még nem is lett volna baj, de a parkban épp valami gyereknaphoz hasonlót rendeztek, aminek fő vendége "Thomas" volt. Thomas egy rajzfilmfigura: vonat. A hajón ennek "örömére" a rajzfilm főzenéje szólt. Ami még nem is lett volna gáz, mondjuk egyszer-kétszer. Az még vicces is. De az szólt non-stop, s a hajó körútja 45 perc volt! Azt hittem megőrülök! De komolyan ám!

Nem is beszélve arról, hogy a hajón kívül a vonat, a gyerekek arcfestése, s gyakorlatilag minden Thomasról szólt. Nap végére már csak élve ki akartunk jutni onnan.

Azért volt ám jó dolgokban is részünk. Például bein dítottak egy gőzzel hajtott fűrészt. Számomra lenyűgöző volt. Tudom, régi és elavult masina, dehát az emberi ész mikre képes! Aztán volt szintén gőzzel működtetett almaprés, aminek édes nedüjét természetesen meg is kóstoltuk! Meg volt seprű-készítő műhely és orvosi rendelő, ahol a bácsi lelkesen magyarázott régi műszerekről. A nagyothallóknak való kagylóval Marika fülébe súgta, hogy "You are a very pritty lady!" Jófej volt az öreg. Később még papírcsákókat is kaptunk tőle a nyomdában. 

Flint után Frankenmuth felé vettük az irényt, ahol szánkat tátottuk a világ legnagyobb és egész éven át nyitva tartó karácsonyi boltjában! Volt ott minden: óriás nyalókadísz háztetőre, világító és életnagyságú szarvasok, meg angyalok, betlehemek mindenféle stílusban és méretben, adventi naptárak, és karácsonyfadíszek végeláthatatlan sora. Csak hogy párat említsek: kosárlabda, baseball-labda, kiscicás üveggömb, kiskutyás üveggömb, horgászoknak halas karácsonyfadíszek, autórajongóknak kisautók, kisrepülők, kisvonatok, zenészeknek mindenféle hangszer, meg kotta, cowboyoknak kalap és csízma, no meg lópatkó. És persze csillagok, angyalok és üveggömbök. Csúcsdíszeknek külön részleg. Ja, és persze külön osztály a lakásdíszeknek is, úgy mint terítő, szalvéta, lábtörlő, ajtódísz stb. stb. stb. stb. Szerintem már csak ezért megéri eljönni Amerikába -sokat elárul az itteniekről...

A karácsonyi sokkot sramlizenével éssültkolbásszal "hevertük ki" (vagy fokoztuk? már nem is tudom...), ugyanis Frankenmuth német település.