AUG. 18. HÉTFŐ

Reggel ettől a hoteltől is búcsút vettünk, de előtte még jól megtömtük a pocakunkat az étteremben. Siettünk az óriáskerékhez, amit Marioék ajánlottak nekünk. Nyitás után nem sokkal ott is voltunk, így nem kellett sorbanállni. A látvány, ami elénktárult, csodálatos volt: kicsit madártávlatból nézhettük meg a két vízesést, amelyet innen egyszerre is lencsevégre tudtunk kapni! Amúgy én nem emlékszem, hogy valaha is óriáskerekeztem volna, úgyhogy duplán szuper volt!

Továbbsétáltunk Niagara "Las Vegas-szerű" utcáján, hogy mihamarább eljussunk a folyó felett átívelő libegőhöz. Kicsit azonban elszámítottuk magunkat, ezért a déli napsütésben kb. 3-4 km-et gyalogoltunk a célunkig, s később vissza is... A libegő ott megy át a folyó felett, ahol kanyarodik, s emiatt óriási örvények tekerednek egymásba.Nagy kaland volt. Az egyetlen gond az volt, hogy túl rövidre sikeredett a libegőzés, elég rövid menet volt. Utána visszacammogtunk hulla fáradtan a vízesésekhez, ahol még eltöltöttünk egy kis időt.

Szoldzs nagy bánatára fájdalmas búcsút vettünk a vízeséstől és visszaindultunk távoli otthonunkba, Detroitba, ahová késő este érkeztünk. Windsornál keltünk át a határon, méghozzá vízalatti algúton.

Szoldzs jól vizsgázott vezetésből: esőben, villamossíneken, nagyvárosban, autópályán, kisvárosban és alagútban is jól vezetett, csak az én idegeim koptak meg erősen a navigálás során...