Csodas estet toltottem ismet a mar sokat magasztalt DIA-ban. Ket koncert is volt, egyiket ket fiatal zenesz adta. Egy srac jatszott India deli reszerol szarmazo dobon, ugynevezett mridangam-on, a lany pedig hegedult. Mind a ketten jo zeneszek, a kapott szorolapon egy-egy oldal jutott az elnyert dijaknak, foleg a holgyemenynek van szep kis trofeagyujtemenye. Nem mondhatnam, hogy eletreszolo zenei elmenyt nyujtottak, de erdekes volt ilyet is hallani. Eddig ugye mindig nagy oromkodve irtam, hogy milyen jo, amikor beszelnek a zeneszek. Itt valahogy nem jott ki jol a dolog. At is leptem a masik helyszinre, ahol egy detroit-i kolto/dalszerzo/eloado tette a dolgat, azaz koltott, dalszerzett es foleg eloadott. A neve konnyen megjegyezheto: Blair. Meleg aktivistakent is uzemel, de talan jo ertelemben, szoval nem allt ki pavatoll a fenekebol, mint az Andrassy Uton szokott tortenni. Nagyon jo versei vannak, persze elegge kellett koncentralnom, mert nem oxfordi angolsaggal adja elo oket, meg ugye az en fuleim sem beszelnek meg tokeletesen angolul. Ezen kivul dalolt is, mint a kepen is lathato. Nem pont a mostani koncertek miatt, csak most jutott eszembe: Azt hiszem, a jegygyuru utan talan a DIA membership volt a legjobb eddigi befektetesem.