
Ez volt a masodik alkalom, hogy reszt tudtam venni ezen a fesztivalon. Meghozza nagyon, mert mindketszer szinte az egesz hetvegemet ott toltottem. A helyszin itt van a kozelben, az egyetemi campus es a kornyezo utca, illetve a muzeumok kornyeke. ez nagyon jo volt, mert konnyu volt hazaugrani vizert, jegert es amikor elkezdett zuhogni, akkor se kellett annyit futni. Az esemenyek 4-5 szinpadon folynak, meg a vasari sokadalomban. Szombaton es vasarnap pedig gyerekprogramok voltak egy egesz nagy teruleten es kis asztalokon gyerekek aruljak a sajat kis dolgaikat, volt aki pedig portret rajzolt kis penzert. Volt nekik babszinhaz, meg miegymas, sajnos a tavalyi kalozok nem jottek el, pedig az volt a legjobb.
A kozonsegbol valogattak szineszeket az eloadashoz, ok szinte csak narraltak. Gyerekeknek is biztos jo volt, de szerintem a felnottek jobban elveztek. Vissza.

A muveszeti fesztival jelleget erositendo, volt egy vasar resze is a rendezvenynek, ahol muveszek arultak muveiket. Festmenyekre, fotokra, faragvanyokra, szobrokra kell itt gondolni. A penztarcam, illetve az altalam uralt falfelulet nem teszi lehetove a mugyujtest ebben a formaban, igy csak nezelodtem. Volt egy remek kis homokszobor tobb tonna homokbol. Tavaly asatast vegzo dinoszauruszokat csinaltak, akik eppen egy Cadillac hatso karosszeriaelemet astak ki, iden pedig Hofeherke es a het torpe volt a tema. Egy holland csoport mutatott be az egesz fesztivalon

ativelo produkciot. Ok is voltak itt tavaly, akkor oslenyszeru valamiknek oltoztek golyalabon, abbol harom volt, akik hangeffekteket kiadva jarkaltak egy szinten golyalabas "pasztor" utasitasanak megfeleloen, vagy direkt ellenkezve vele. A pasztoros felallas megvolt, de most rovarok voltak. Szerintem nagyon mokas volt, bar lattam egy-ket gyereket, akik bogtek felelmukben es menekulni probaltak. SZamomra azert iden is a zene volt a legfontosabb. Nehany mondatban irnek az altalam meghallgatott eloadokrol.
Hardline drive 
Jo kis kezdes volt szamomra ez a michigani bluegrass egyuttes. Errol a stilusrol nem is hallottam regebben, de kiderult, hogy a Fonok es fia is nagyon szeretik, igy nem kerulhettem ki. Utah-ban meg egy amator versenyt is meghallgattunk. Be kell vallanom, hogy elegge megszerettem, mosti is azt hallgatok. Olyasmi, mint a country, csak nagyobb szerepe van benne a hangszeres zenenek, szolozasoknak es altalaban a bendzso jatszik vezeto szerepet. Az egyik legnagyobb arc a stilusban Bela Fleck, aki sajnos nem magyar, csak az apja nagy Bartok rajongo volt. A koncert nagyon jo volt, azota mar valaki fel is rakta reszletekben a
youtube-ra, akit erdekel, nezze meg, az tobbet mond, mint en.
Lisa Lauren Smith 
Ezutan atvagtattam egy masik szinpadhoz, ahol Detroit egy, a korabban mar megemlitett Monica Blaire-hez hasonloan tulmozgasos fiatal fekete eneksenojet csodalhattam meg. Erdekes a holgyemeny, picit negy arca van, a zenekaranak tagjai meg kicsit viccesek. A basszer egy feher , otvenes raszta, a szologitaros egy negyvenes hippi no, aki kicsit tulkemenykedi a dolgot. Amikor nem U2 szamokat, hanem sajat szerzemenyeket jatszottak, akkor eleg jo volt. Zene tole
itt.
Marta Gomez 
Minden fesztivalon kell egy kedvencet valasztani, nekem most o lesz. O egy csinos, fiatal Kolumbiai enekesno, dalszerzo, aki NY-ban tanult es el jelenleg. GYonyoru hangja van, szep dalokat enekel es nagyon termeszetesen. Ket koncertjet is meghallgattam. Ilyet csak a tavalyi
ukulelesekkel csinaltam, szoval ez nagy elismeres. Egy zongoraval, dobbal, basszussal es egy szinten csinos orosz fuvolistaval jatszott. Sokat meselt kozben a dalokrol, amit szeretek. Sajnos a honlapjan csak kicsit lehet belehallgatni a zeneibe es mashol sem talaltam nagyon, de szerintem meg fogom venni a leujabbat, ha a Borders kuld megint egy kupont cd-kre. Azert tole is
itt egy vidijo. Ez jo szam volt es az a furcsa gitaros urge se volt itt, hogy beleronditson.
Ez a video pedig rola es a szep vastag szemoldokerol szol, angolul. Jo volt tapasztalni, hogy valamicsket megertettem a szovegekbol spanyoloraom eredmenyekeppen.
Az utolso koncert penteken sajnos rovidre sikeredett. Egy emlekkoncertet akartak tartani valami nagy embernek, amihez osszehoztak egy csomo zeneszt, de annyit beszeltek rola, hogy mekkora melo volt, meg koszongettek egymasnak, hogy kozben jott a tornado. Olyan vihar volt, hogy csak na! Pralay-jal mar csak 50 meterre voltunk a bejaratunktol, de ronggya aztunk. Mintha valaki vodorbol ontotte volna rank a vizet. Masnapra szerencsre sutott a nap es minden koncert rendesen lement.
Rob Curto’s Sanfona Project 
Masnap egy laza kis brazil koncerttel kezdtem. A zenekart egy harmonikas vezeti. Jo kis zenet jatszanak. Rajta kivul meg az utos es utodottnek tuno Ze Maurico volt konnyen megjegyezheto, aki boldog birtokosa a www.zemauricio.com honlapnak. Zenejuk nagyon tetszett, vettem is egy cd-t.
Ezutan egy kis orult rohangalasba kezdtem, belehalgattam egy Mick Jagger hasonmas zenejebe, majd megneztem egy kicsit egy szloven csapatot, akik nem voltak rosszak, csak az enekesno volt ijeszto. Kozben egy ficko meg akarta venni a fenykepezogepem 1000 dollarert. Csak felig hittem el, hogy komolyan gondolja, de kozoltem vele, hogy nem lenne jo uzlet neki es elvezze a koncertet.

NAgy felfedezese volt meg ennek a kis idonek, hogy a rendszerint a kozeli buszmegalloban allomasozo hajlektalannak igen jo hangja van. Ez ugy derult ki, hogy egy boltiv alatt zongoraval kiserve eneklo ficko szivesen fogadott javaslatokat, szot kis kiseretet is. Nem ez az egyetlen furcsasaga a pasinak, rendszerint nehany uveg Faygo-t (ez egy detroiti gyartasu udito) szokott olelgetni alvas kozben, bar lehet, hogy bekeveri egy kicsit. Tovabbi csapongas utan a napot egy kis balkani fuvoszenevel zartuk, ami talan a fesztival egyik legnagyobb partizasaba torkollott. Illetve utanna meg lattunk valami erdekeset.Talan a performance a legjobb szo ra.

Golyalabas tancoslanyok ficankoltak elektronikus zenere, majd a labaktol megvalva masztak, lengtek egy nagy femkereten. Nagyon modernbenanak hangzik, de annyira erdekes volt, hogy masnap is vegigneztem. A nagy nezelodes miatt vasarnap 11 korul keltem fol, igy ismet lemaradtam a magyar miserol es a szinten akkor zajlo templomos fesztivalrol. Bocsanat magyarok, egyszer elunk! A lengyel paptol viszont megtudtam, hogy ket evszak van Michiganben: a tel es az utfelujitasoke. A szokasos vasarnapi pizza felenek elfogyasztasa utan ismet belevetettem magam a vasari forgatagba.
Guy Davis 
Ot egyszeruen bluesman-kent irtak le. Talan mert nem csak egyszeruen eljatsza a szamait, hanem mesel kozben, vicceskedik. Elotte tartott gyerekeknek is egy koncertet, amirol a hasam miatt lemaradtam. GYengem az ilyen blues, odavoltam.
Itt van rola egy video. Itt ujra megszakadt a fonal, mert megint visszatert a vihar, kifujta a sator egyik tartorudjat, dorgott, villamlott, esett es elmaradt egy, az elso hangokbol jonak nagyon jonak itelt kanadai egyuttes koncertje (
Chic Gamine). Masfel oras bezartsag utan, amikor is a mar bemutatott viharos kepeket is keszitettem,

visszamentem, ahol mar csak egy vigaszkoncertet tartott a nem tudom hol osszeszedett Ronnie Earl, aki eredetileg nem is szerepelt a programban. O egy Bostonban, a Berkley egyetemen tanito, sok dijat nyert bluesgitaros. Mint kesobb megtudtam, Ronnie Horvath neven szuletett. Eszmeletlenul jol jatszott, viszont kicsit furcsa volt, hogy a zsinort szinte megfeszitve lejott az elso sor ele gitarozni es az ott ulok arcaba szolozott bele nekik. Bar ok ezt lathatolag elveztek. Remek zaras volt.
Ha lesz lehetosegem, jovore is raszanom a hetvegem.
Ami a legjobb az egeszben, hogy ezzel a fesztivallal kezdodott a szezon, ha odafigyelek, akkor, mint ahogy tavaly is, nem fogok unatkozni egy hetvegen sem. Viva Detroit!
U.I.:
Tovabbi kepek itt.