Múlt szombaton korán keltünk. Pistinek még egy kicsit dolgoznia kellett, de ezúttal én is vele tartottam a laborba, mivel a munka után az Easten Marketre mentünk vásárolni. Az a hely a legjobb egész Detroitban, ha az ember élelemhez akar jutni: egy hatalmas piac. Több csarnokból áll, virágokkal, lekvárokkal, hentesekkel, barka-árusokkal és minden, ami kell. Engem a régi MDF piacra emlékeztet az Örs vezér téren, amikor még nem volt Árkád... Mindenki sürög-forog, kiabálnak az árusok, némelyik bohóckodik a vevőközönségnek. Itt megtalálni Detroit apraja-nagyját: szegényebbeket, jobb módúakat, rendőröket, feketéket, arabokat, fehéreket, mindenkit! Amikor karácsony táján itt jártunk, találkoztunk Pisti főnökével. Elég hihetetlen, hogy a többmilliós városban ismerünk tíz-húsz embert, s az egyikükkel véletlenül összefutunk! Készítettünk pár fényképet, amit itt tudtok megtekinteni. Átmentünk az autópálya másik felére is, ott folytatódik a húspiac. Hát az se kutya! Egy csarnok, csak hentesekkel. Jobb, mint otthon... Az autópálya feletti átjárón néhányan árulták portékájukat, amit ki tudja, honnan szereztek: használt ruhák és cipők, lepedők, ősrégi magnószalagok, poszterek, katonai öltözékek és hasonlók. A híd végében meg egy örek muki gitározott. Szóval király hangulata van ennek a helynek. Ha Detroitban jártok, semmiképp ne hagyjátok ki!
Hazafelé kínait kajáltunk, majd a Historical Museum-nál találkoztunk az olaszokkal. Marco és Pierpaolo nemrég jöttek a sulba. Anyagmérnökök és a szakdolgozatukhoz végeznek itt kutatásokat az egyetemen fél évig. Velünk egyidősek és nagyon jó fejek. Együtt néztük meg a múzeumot, ami csúcsász hely. Legjobb volt az alagsor, ahol 19. századi utcákon sétálhattunk. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: tűzoltóállomás, ügyvéd, játékbolt, kalapszalon, nyomda és a legjobb volt a szatócsbolt! Onnan alig akartunk kijönni! Kár, hogy már nincsenek ilyen klassz, kis üzletek.
A múzeum után a srácok megkérdezték, hogy akarunk-e valahova menni velük, mert béreltek egy autót hétvégére. Mire este lett, már egész Detroitot körbejártuk velük (kis túlzással persze). Elsőnek a Belle Island-ot mutattuk meg, ahol az autóból kiszálva oposszumot is találtunk, de elszaladt. Nem is beszélve a rengeteg sirályról, amik kb. egy hete az egész város ellepték. (Tegnap a boltból kijövet az egyik ki is röhögött minket, de tényleg!) A sziget után nagynehezen leraktuk a kocsit a Greektown Casinonál, majd a People-Moverrel (magasvasút, mint a Vészhelyzetben) utaztuk körbe a belvárost. Vicces volt, mert Marco épp a régóta itt élő olasz barátaival beszélt telefonon. Korábban azt tanácsolták nekik, hogy ne menjenek a belvárosba és ne használják a magasvasutat. Erre a nő megkérdezte Marcot, hogy hol van (tudniillik nagyon zajos a kisvasút) és azt mondta, hogy a magasvasúton. Szodoma és Gomorra! Ezek a magyarok mire rá nem veszik szegény olaszokat! Ők élvezték...
Aztán jött a Renessaince-Center a hatalmas GM tornyokkal, meg a folyópart, majd kis belvárosi gyaloglás után vacsora a híres görög étteremben, a Pizza Papalisban. Az olaszok persze nem voltak megelégedve a pizzával, mert hogy az Anyukájuk által készítettnél nincs jobb a világon... No comment.
A srácok még azt is megbeszélték, hogy Húsvét után megpróbálnak összehozni tíz embert focizni a parkban. Merthát itt, Amerikában ez annyira nem dívik.
Hihetetlen sokat nevettünk és bolondoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat. A végén Marco azt mondta, hogy ezalatt a délután alatt többet látott Detroitból, mint az elmúlt egy hónapban, mióta itt vannak. Hát, úgy legyen.
Hazafelé kínait kajáltunk, majd a Historical Museum-nál találkoztunk az olaszokkal. Marco és Pierpaolo nemrég jöttek a sulba. Anyagmérnökök és a szakdolgozatukhoz végeznek itt kutatásokat az egyetemen fél évig. Velünk egyidősek és nagyon jó fejek. Együtt néztük meg a múzeumot, ami csúcsász hely. Legjobb volt az alagsor, ahol 19. századi utcákon sétálhattunk. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: tűzoltóállomás, ügyvéd, játékbolt, kalapszalon, nyomda és a legjobb volt a szatócsbolt! Onnan alig akartunk kijönni! Kár, hogy már nincsenek ilyen klassz, kis üzletek.
A múzeum után a srácok megkérdezték, hogy akarunk-e valahova menni velük, mert béreltek egy autót hétvégére. Mire este lett, már egész Detroitot körbejártuk velük (kis túlzással persze). Elsőnek a Belle Island-ot mutattuk meg, ahol az autóból kiszálva oposszumot is találtunk, de elszaladt. Nem is beszélve a rengeteg sirályról, amik kb. egy hete az egész város ellepték. (Tegnap a boltból kijövet az egyik ki is röhögött minket, de tényleg!) A sziget után nagynehezen leraktuk a kocsit a Greektown Casinonál, majd a People-Moverrel (magasvasút, mint a Vészhelyzetben) utaztuk körbe a belvárost. Vicces volt, mert Marco épp a régóta itt élő olasz barátaival beszélt telefonon. Korábban azt tanácsolták nekik, hogy ne menjenek a belvárosba és ne használják a magasvasutat. Erre a nő megkérdezte Marcot, hogy hol van (tudniillik nagyon zajos a kisvasút) és azt mondta, hogy a magasvasúton. Szodoma és Gomorra! Ezek a magyarok mire rá nem veszik szegény olaszokat! Ők élvezték...
Aztán jött a Renessaince-Center a hatalmas GM tornyokkal, meg a folyópart, majd kis belvárosi gyaloglás után vacsora a híres görög étteremben, a Pizza Papalisban. Az olaszok persze nem voltak megelégedve a pizzával, mert hogy az Anyukájuk által készítettnél nincs jobb a világon... No comment.
A srácok még azt is megbeszélték, hogy Húsvét után megpróbálnak összehozni tíz embert focizni a parkban. Merthát itt, Amerikában ez annyira nem dívik.
Hihetetlen sokat nevettünk és bolondoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat. A végén Marco azt mondta, hogy ezalatt a délután alatt többet látott Detroitból, mint az elmúlt egy hónapban, mióta itt vannak. Hát, úgy legyen.
