Penteken egy eleg jo koncerten voltunk a DIA-ban. Az afro-amerikai honap kereteben mostanaban foleg fekete eloadokat hivtak meg, igy volt ez aznap is. Egy Monica Blaire nevezetu tulmozgasos enekesnot halgathattunk meg. Az ajanloban irtak mar, hogy nem muvesz o, hanem egy elmeny es meg is felelt a leirasnak. Zenekaraban volt ket billentyus (az egyiknek eleg vicces csokornyakkendoje volt, o gitarozik is), dobos, basszusgitar, szaxofon es harman vokaloztak, ket lany es egy fiu, a vegen kicsit bemutatkoztak es nekik is nagyon szep hangjuk volt. A stilus eleg kevert volt, kicsit hip-hop-os, jazz-es, r'n'b-s, blues-os. A holgy szokott helyi rapperekkel enekelni, egy idoben pedig erdekes modon barmicvokon hazigazdaskodott, ami nekem nagyon furcsa, de meg kell elni valamibol. Ha jol vettem ki, akkor mielott ezt az erdekes munkat valasztotta volna, otthagyott egy studiot, mert nem volt megelegedve, ahogy a noket kezelik, illetve amilyen szerepekbe akartak volna ot bujtatni(gondolom, cicababa). Nemreg feltunt az amcsi  rakszovetseg reklamkampanyaban is. Bar ha nekem lenne olyanom, akkor nem biztos, hogy egy fekete, hiperaktiv huszoneves rappert kernek fel musort vezetni, csak ha nagyon vicces akarnek lenni. Eleg jol bemozogta a szinpadot, nem is ertem, hogy lehet ilyen "egeszseges" a testalkata. A magyar konnyuzenei elet orulne, ha osszesen lenne benne ennyi energia. Nem a stilusom ez a zene, de nagyon elvezheto volt. a holgy buszke ra, hogy detroiti. Nagyon inspiralonak tartja Detroitot, amit a varos rettento rossz allapotanak tulajdonit( o egy kicsit nyersebben fejezte ezt ki a hetedik bekezdes vegen). A kozonseg lathatoan nagyon odavolt erte es ismertek a dalait is. Ami tetszik meg ezekben a koncertekben, hogy a kozonseg nagyon vegyes, szinte az egesz tarsadalmat lekepezi, nem csak egy bizonyos reteg jar ide. Mar alig varom a kovetkezot, ahol is egy fiatal szoke holgy fog az altalam olvasott kritikak szerint "woodoo-jazz"-t jatszani. Erdekesnek hangzik, a youtube-on leteszteltuk es egesz jo.