Régóta gondolkodtam egy kicsit profibb fényképezőgép beszerzésén. Eddig nem volt lelkierőm az elhatározáshoz, de most, illetve 4 éve jó kis tettestársat találtam. Ki is fundáltuk, hogy 4 éves évfordulónkra (tudjuk, hogy  ezt már nem szabadna számolni, csak a hivatalosat)  mindegyikünk kap egy fél  félprofi gépet. Hála a fejlett nyugati társadalmi vívmányainak, esetünkben az ebay-nek, a vásárlás nem okozott túl sok problémát. Szerencsénk volt és Detroit egyik elővárosából sikerült beszerezni a jószágot (Pentax K110D) és az eladó volt olyan kedves, hogy postázás helyett berakta egy Meijer-es szatyorba és elhozta autóval, ami gyorsabb volt mint az A-terv. Azért az se rossz, mert ugye nem magyar postáról van szó. Egy szó mint száz, Tóbiás megérkezett és nagyon örülünk. Most egy darabig vissza is kell fognunk miatta a kiadasainkat, de megérte. Új objektív is csak a következő évfordulóra lesz, amivel azért tudunk csalni, ha a szeptemberit vesszük annak. Kicsit furcsa, hogy közös és nem kaphatom ki Rita kezeből állandóan, de majd megszokom. Tehát a következőkben a képeink ezzel fognak már készülni. Az elején minden bizonnyal kicsit rosszabbak lesznek, mert elég bonyolult a kicsike. Azért az segít, hogy a márkával van egy kis tapasztalatunk. Méghozzá jó tapasztalat, ezért is volt ez a válásztás. Majd megszokjuk.