Ma van a "Black Friday" a bevásárló-központokban. A Hálaadás utáni pénteken mindig kivételesen nagy leárazások vannak. De csak délelőtt! Néhány nagyobb áruház már 4-kor, vagy 5-kor kinyit ezen a napon. Hát, mi is elmentünk egybe, hátha ezúttal szerencsém lesz a kabátvásárlásban. Végül is vettünk egy extra-vastag kabátot, de sajnos csak a csípőmig ér le, nem pedig combközépig... Dehát már muszály volt! Szét lehet szedni kettő kabáttá, a belseje polár. Világoskék. Az a baj, hogy teljesen úgy nézek ki benne, mint a nővérem az ő kék dzsekijében... :o)

Délután Pisti másik, kínai főnöke invitált meg minket egy partyra. Oda is jöttek a brazil barátaink: Mario és Anita. Ők is egy hasonlóan csodálatos helyen laknak, talán kicsit kevesebb a fa. Meg van közös golf-pálya. Ez a lakópark, vagy valami olyasmi az USA legbiztonságosabb lakhelye. Nem messze attól a résztól, ami az egész USA-ban a legveszélyesebb. Mármint a közbiztonságot tekintve. Vicces tények. 

A vendéglátónk neve Jun Lí, ha jól emlékszem, bár az igazat megvallva nem tudtam senkinek megjegyezni a nevét, mert négyünkön kívül mindenki kínai volt... El is vonultak a másik étkezőbe és ott kínaiul csevegtek. Hozzánk Jun Lí és egy másik férfi felváltva jöttek ki, s beszélgettek velünk. De ennek ellenére jól telt az este. A kínai ételek furcsák. Azt hiszem, nem lesznek a kedvenceim. Ettem tofut (most először), meg valami zöldséges tésztát, meg hús is volt. Anita most egy másfajta sütit hozott, az is fincsi volt. Igazából minden ehető volt, csak a végefelé az asszony hozott nekünk egy levest, anélkül, hogy kértönk volna. Mindenki kapott egy kisebb tányérral. Nem volt mese, ki volt porciózva, enni kellett és mosolyogni. Azt hittem, lefordulok a székről, olyan rossz volt. Életemben nem ettem még ilyen borzalmasat. Mellé vedeltem az üdítőt, nehogy belehaljak! De feladtam. Néhány kanál után otthagytam. Pisti és Mario legyűrték, bár az arcukra volt írva, hogy kinlódnak ők is. Anita is ette, de drukkoltam, hogy ő is hagyja ott, akkor talán nem lesz olyan ciki. Szerencsémre így is lett. Megmenekültünk! Még jó, hogy az asszony nem kérdezte meg, hogyan ízlett. Utána pedig hihetetlen mennyiségű gyüm9lcs9t tálalt fel: dinnyét, mandarint és más, ehető kajákat. Eljött a gyomrom regenerálásának az ideje. Kis falatozás után jobban is lette. Végülis 16 éve nem rókáztam, s ezt nem is szeretném megszakítani. Egyébként a gyümölcsökkel együtt feltálalt tökmagot is, csak az valami finom fűszerben volt kisütve. Az viszont nagyon ízletes volt számomra. Pisti nem is bírta abbahagyni az evését... :o)