Tegnap a suliban tűzriadó volt. Már csak egy óra volt hátra az oktatásból, amikor megszólalt a csöngő. Az épület három szintes, mi az alagsorban vagyunk egy kis kávézóval együtt. Hát annak a konyháján az olaj kezdett füstölni, bár tűz nem volt. Emily (a tanárunk) tőlünk kérdezte, hogy mi ez a hang... Néhány csoporttársam villámgyorsan összepakolt és elindult kifelé, mire megtudtuk, hogy nincs is tűz. Visszaültünk tanulni, de a csengő még mindig szólt azon a fülsiketítő hangján. Nekem pár perc alatt belé is fájdult a fejem. Emily úgy döntött, hogy inkább menjünk haza. Kifelé a folyosóról beláttam a kávézóba: igazi amerikai tűzoltók voltak benn. Kb. 5 perc telt el, s már két kocsi is kinn volt. A tesómra gondoltam... :o) nagyon klasszak az itteni kocsik, jó nagyok! Mire két sarokkal arrébb értem, már a tűzoltó kocsik is mentek el, tehát akár folytathattuk volna az órát is, dehát szétszéledtünk. (Mi 3 saroknyira lakunk...)

Jó kaland volt. Mindig is szerettem volna a suliban tűzriadót, de nekünk sose volt. Minden teremben ott vannak a kijelölt menekülési útvonalak és gyakran eltűnődtem rajtuk otthon is... Lehet, hogy egy kicsit morbid.

Ma hatan maradtunk a suliban a végére. Ilyen kevesen még sose voltunk: mindenki elszivárgott a szünetekben.

Ha Pisti hazajön, megint megpróbálunk kabátot venni-ki tudja, hanyadik alkalommal...

Helló újra Mindenki! Bocs a lemaradásért, most pótolom, amit tudok.