Sziasztok!

Ma Korábban vége volt a sulinak, így a fiúkkal tudtam ebédelni a kórházban. Végül Brian nem is dolgozott aznap, de Mario, a brazil srác felesége Anita csatlakozott hozzánk. Nagyon amerikai volt ez a kaja is. Édes-savanyú húst, krumplipürét és sajtos tésztát választottam. A hús édesnek édes volt, de a

 savanyút nem éreztem rajta... A krumpli ízetlen volt, a tészta is pocsék. Nem is bírtam mind megenni. 

Este az indiai szülinapra mentünk egy emelettel följebb. Hááát.

Rajtunk kívül mindenki indiai volt... De vicces volt, mert annyira különbözőek az indiai nyelvek, hogy pl. Pralaj barátunk is angolult kommunikált mindenkivel, mert saját nyelvükön nem értik egymást. Mindegyik indiai mezitláb volt. Egyébként nem voltunk sokan: a vendéglátók Martin, felesége, az ünnepelt, kislányuk és még két házaspár, még egy gyerek, két srác, meg mi. Nagyon vendégszerető népek ezek. Kissé emlékeztetett Magyarorszégra, mert állandóan kínálgattak és enni kellett. :o) Bár meg kell hagyni, nekem nem igazán ment. Az előétel valami törykrumpliból gyúrt golyó volt, bundában kisütve. Az fincsi volt. Utána jött a lakoma. Volt csapati, az az ő kenyerük: lapos és kb. 1o-12 cm átmérőjű. Olyat már otthon is ettem. Volt fűszeresen panírozott csirkecomb, zöldségsaláta, rizs (természetesen), johurtus-csípős-kukoricasaláta, valami húsragu. Most hirtelen ennyi jut eszembe. A lényeg a lényeg: alapos közvéleménykutatást tartottam, mielőtt vettem az ételekből, hiszen az indiai konyha hírhedten fűszeres... Én, aki otthon se ettem csípőset, gondoltam, óvatos leszek. Hát, nem sikerült. Akkor lettem volna igazán óvatos, ha nem eszem... Szóval a házigazga ajánlására csak azokból szedtem, amik "nem csípősek". De azok voltak. Lángolt az egész fejem, úgy csípett minden. Azt hittem, nem birom megenni, dehát vendégségben voltunk, mit tehettem? Arra gondoltam, hogy a lehető leggyorsabban fogok enni. Neki is láttam, de néhány falat után már abszolút nem éreztem semmilyen ízt, úgyhogy letoltam a kaját. Hősnek éreztem magam mindaddig, amig meg nem láttam, hogy a kb. 3 éves gyerek rezzenéstelen arccal eszi azt a kaját, amit nekem nem is ajánlottak, mert olyan erős... A jó az volt, hogy desszertnek jégkrémet kaptunk ami lefagyasztotta a zsibbadt nyelvemet. Ennyit az indiai kajáról. Legközelebb inkább nem eszem. 

Amúgy jó móka volt: volt borzaszóan édes, amerikai torta, "happy birthday" felirat a falon (ami a kislány egyéves szülinaapi zsúrjáról maradt :o), meg kultúrsokk. Én nagyon élveztem!