Az elmúlt hetekben kicsit elmaradtunk a blog írásával, bocsánatért esdeklem. Kicsit elfoglaltabbak voltunk az átlagosnál, meg talán lustábbak is... Pisti most Chicagoban van egy neurológiai konferencián, ahol csütörtökön fog előadni. Drukkoljatok érte!
Nekem eszembe jutott néhány apróság, gondoltam ezeket összegyűjtöm egy csokorba és megosztom veletek. Kezdődjék hát a móka!
1. Valamelyik reggel szokás szerint a liftre vártunk, amikor hallottuk, hogy az emeletről még valaki jön. Még nem láttuk az illetőt, de hangja megelőzte: egy irgalmatlan nagyot böfögött! Amikor odaért, akkor derült ki, hogy egy nagyon idős nénike. Kissé zavarba jöhetett ő is, mert kínosan mosolygott és elnézést kért.
Ami azt illeti, ez nem meglepő jelenség Amerikában. Már többször hallottunk embereket hangosan és gusztustalanul böfögni nyilvános helyeken. Tegnap egy fiatal lány alkotott nagyot a gyógyszertárban. Nagyon sikkes jelenet volt...
2. Pisti pár hete kenyérsütésre adta a fejét. Azt hiszem elsősorban költségtakarékos megfontolásból kezdődött a dolog, meg mert messze van az egyetlen normális pékség. Végső soron egy remek receptet talált az interneten. Így már magunk készítjük a mindennapi kenyeret. Szereti is hallani, hogy "Ő a PÉK!"
3. Múltkor láttam egy hatalmas Hammer-t, ami hihetetlenül gusztustalan autó: nagy, szögletes és végülis nyomorék alakja van. És mégjobban letaglózott a dolog, amikor megláttam, hogy ki vezeti: egy legalább hetven éves öreg nénike! Az eszem eldobom, komolyan!
4. Az iskolabuszokról. "Régi hagyományként" itt még most is ezzel járnak a gyerekek suliba. Gyakran jönnek iskolás csoporok a DIA-ba, ami félúton van az én iskolám felé, tehát minden nap kétszer elmegyek mellette. A sárga iskolabuszok pedig kígyózó sorokban állnak a múzeumnál. De azt elképzelni sem tudjátok, hogy mennyire büdösek! Én nem tudom, hogy azok mivel mennek, de borzasztóak! Majdhogynem fulladoztam, amikor mellettük gyalogoltam haza (járt a motorjuk, mert már szállingóztak vissza a gyerekek). Vajon hogy bírják a sofőrök? S nem is beszélve arról, hogy ez nem tesz jót a kisgyerekek tüdőjének sem.
Acsádi Nóri azt mesélte, hogy az ő környékükről ki is tiltották ezeket az iskolabuszokat, s mindenkinek kötelezően olyan iskolába kellett járnia, ahová gyalog is el tud jutni. A mindennapi séta biztosan egészségesebb ezeknél!
5. Hogy valami jót is mondjak, tegnap egyedül váltottam ki gyógyszert a patikában! Pár napja eléggé beteg vagyok. Megint a torkom, senki nem fog meglepődni... Na, de a lényeg, hogy az Ágitól kapott receptet egyedül váltottam ki! Ami azért nagy szó, mert eddig egyikünk se szorult rá ilyesmire, tehát nem tudtuk, hogy hogyan működik a rendszer. Rengeteg adatomat kérdezték, mert még nem voltam benne a számítógépes rendszerben, de mindent megértettem és válaszoltam is ügyesen. A gyógyszertár Rossman vagy DM jellegű, ahol van egy pult az igazi gyógyszereknek. (De erről már írtunk korábban.) Várni kellett egy kicsit, addig más dolgokat vásárolgattam és egyszer csak hallom a hangosbemondóban, hogy "Rita Radzsna". Gondoltam, ez én lehetek. Így is volt és megkaptam a gyógyszert. A nevem alapján inkább indiai lehetnék. Már megszoktam, hogy így mondják sokan.
O-ó. Most látom, hogy elszaladt az idő. Inkább tanulok most egy kicsit, majd később folytatom. Jók legyetek!
Nekem eszembe jutott néhány apróság, gondoltam ezeket összegyűjtöm egy csokorba és megosztom veletek. Kezdődjék hát a móka!
1. Valamelyik reggel szokás szerint a liftre vártunk, amikor hallottuk, hogy az emeletről még valaki jön. Még nem láttuk az illetőt, de hangja megelőzte: egy irgalmatlan nagyot böfögött! Amikor odaért, akkor derült ki, hogy egy nagyon idős nénike. Kissé zavarba jöhetett ő is, mert kínosan mosolygott és elnézést kért.
Ami azt illeti, ez nem meglepő jelenség Amerikában. Már többször hallottunk embereket hangosan és gusztustalanul böfögni nyilvános helyeken. Tegnap egy fiatal lány alkotott nagyot a gyógyszertárban. Nagyon sikkes jelenet volt...
2. Pisti pár hete kenyérsütésre adta a fejét. Azt hiszem elsősorban költségtakarékos megfontolásból kezdődött a dolog, meg mert messze van az egyetlen normális pékség. Végső soron egy remek receptet talált az interneten. Így már magunk készítjük a mindennapi kenyeret. Szereti is hallani, hogy "Ő a PÉK!"
3. Múltkor láttam egy hatalmas Hammer-t, ami hihetetlenül gusztustalan autó: nagy, szögletes és végülis nyomorék alakja van. És mégjobban letaglózott a dolog, amikor megláttam, hogy ki vezeti: egy legalább hetven éves öreg nénike! Az eszem eldobom, komolyan!
4. Az iskolabuszokról. "Régi hagyományként" itt még most is ezzel járnak a gyerekek suliba. Gyakran jönnek iskolás csoporok a DIA-ba, ami félúton van az én iskolám felé, tehát minden nap kétszer elmegyek mellette. A sárga iskolabuszok pedig kígyózó sorokban állnak a múzeumnál. De azt elképzelni sem tudjátok, hogy mennyire büdösek! Én nem tudom, hogy azok mivel mennek, de borzasztóak! Majdhogynem fulladoztam, amikor mellettük gyalogoltam haza (járt a motorjuk, mert már szállingóztak vissza a gyerekek). Vajon hogy bírják a sofőrök? S nem is beszélve arról, hogy ez nem tesz jót a kisgyerekek tüdőjének sem.
Acsádi Nóri azt mesélte, hogy az ő környékükről ki is tiltották ezeket az iskolabuszokat, s mindenkinek kötelezően olyan iskolába kellett járnia, ahová gyalog is el tud jutni. A mindennapi séta biztosan egészségesebb ezeknél!
5. Hogy valami jót is mondjak, tegnap egyedül váltottam ki gyógyszert a patikában! Pár napja eléggé beteg vagyok. Megint a torkom, senki nem fog meglepődni... Na, de a lényeg, hogy az Ágitól kapott receptet egyedül váltottam ki! Ami azért nagy szó, mert eddig egyikünk se szorult rá ilyesmire, tehát nem tudtuk, hogy hogyan működik a rendszer. Rengeteg adatomat kérdezték, mert még nem voltam benne a számítógépes rendszerben, de mindent megértettem és válaszoltam is ügyesen. A gyógyszertár Rossman vagy DM jellegű, ahol van egy pult az igazi gyógyszereknek. (De erről már írtunk korábban.) Várni kellett egy kicsit, addig más dolgokat vásárolgattam és egyszer csak hallom a hangosbemondóban, hogy "Rita Radzsna". Gondoltam, ez én lehetek. Így is volt és megkaptam a gyógyszert. A nevem alapján inkább indiai lehetnék. Már megszoktam, hogy így mondják sokan.
O-ó. Most látom, hogy elszaladt az idő. Inkább tanulok most egy kicsit, majd később folytatom. Jók legyetek!
